Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 13. 1661-1664 (Budapest, 1888)

27. fejezet: 1661-1664 - XV. 1663. szept. 24. A maros-vásárhelyi egyetemes gyűlés

kapucsi pasa csak nehezen volt rávehető, hogy azt átvegye s a közvetítést megígérje. De a tatárok közeledéséről szóló hírek *) mégis szükségessé tették, hogy ne várják be készületlenül a megérkező hordákat. Kiadta tehát Apafy a rendeletet, hogy mindenki tegye meg a szükséges készületeket, hogy egy újabb rendelet vételével fölkészülve a táborba siethessen.

2) Épen ez időben, jún. 20-án, a hadi és pénzügyi intézkedések megtételére júl. 10-ére Gyula-Fejérvárra egyetemes országgyűlést hirdetett.

3) De az nem tartathatott meg, mert ő maga is jún. 25-én Alvinczen táborba szállott, várva a török és tatár hadakat, melyek útjokat Buda felé Erdélyen át vették. 4) Ez átvonúlás július hónap utolsó napjaiban csakugyan megtörtént, anélkül, hogy az országnak jelentékenyebb károkat okozott volna. 5) E hadak feladata volt a főtáborhoz csatlakozni, melyet a nagyvezér Buda felé vezetett. Csaknem minden ellenállás nélkül folytatták útjokat: a német erő szét volt szórva, kis csapatokban, úgy, hogy támadásra nem is gondolhatott. Be kellett várni az ellenséget az ország szívébe, s azalatt folytatni a készülődéseket. Apafy jóakaratú semlegessége ily körülmények közt nagy fontossággal birt: s az erdélyi várakban levő német parancsnokok a fegyverszünet megtartására hívták fel Apafyt.

6) XV. Apafy magatartása azonban már ekkor nem függött tőlök. Mindabban a csapásban, mely ez országot 1658 óta sűjtá, volt része a császár kormányának. Nem ismerte fel a helyzetet s nem igyekezett állását ez országban megszilárdítani. A pártot, mely kész lett volna a törökkel szemben rá támaszkodni, nem részeltette kellő támogatásban: a hozzá szító fejedelmek Rákóczy és Kemény a csatatéren estek el, s J) L. Törvények és Okiratok XXIX. c). 2) Bethlen János II. 208. s) L. Törvények és Okiratok XXX. 4) L. Törvények és Okiratok XXXI. 5) Egykorú napló a szebeni ltárban. f

i) Bethlen II. 214.