Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 13. 1661-1664 (Budapest, 1888)

Pótlék az Erdélyi Országgyűlési Emlékek 10. és 11. kötetéhez

schehen, zu bewstewr der gerecbtigkeit und der vieler entstandener tadigen, betten szie einen vice ispán vom vármegye erwehlett dem allen dergleichen Fallen bis dato observirtem gebrauch nach, Ihr F. G. aber denszelben nicht erkennen wolten pro vice comite, und sehr beschwert über sie szev. Das edle Landt mögte doch nebenst ihnen bie Ihr F. G. ein intercession thun, damitt F. G. begüttig und den gefasten schwermuth möge lassen fallen und szie bie ihren alten usibus erhalten ; zum andren, damitt ihr F. G. einen supremum comitem erwehlen mögten etc. 8. Martii. Wirdt der türckische Legat abermahl solenniter ins schlosz gefülirtt und tractirett. 9. Martii. Wirdt der Turckh abermahl solennius, als jemahln einem türckischen Legaten widerfahren, eingeholett. Hodie eligitur in futurum principem Tranniae ill

inu

s Franciscus Rakoczy annorum 8, moderni ill

m

i celsissimique principis domini domini Georgii Rakoczy filius. Populus applaudit

: vivát vivat vivat

! Pedites Hungarici et Germanici sclopeta duabus vicibus ac 8 tormenta majora explodunt. 9. Valedicit Turca. 10. Discedit. 11. Regni status ac proceres dimittuntur et sie finiuntur comitia. Amen

! Ego tantum, alii plura notavi J. S. m. p. (Simonius 191 —199. 11. Szász nemz. levtár.) Az szebeni tanács az communitas képében Nagodnak mint kegmes urának alázatoson könyerög. Kegmes urunk. In recenti memoria vagyon Nagadnál, idvezült kegmes urunkkal, az Nagad szerelmes atyjával in anno 1646 várasunknak diznódi kapujának állapatja felől nem miattunk, hanem az köztünk való vulgusnak tumultuálódása miatt miként contraháltunk volt, hogy tudniillik tam pacis quam belli tempore Nagad ben várasunkban lévén, libera dispositiója lehessen megnevezett kapunknak bírásában. De mivelhogy eddig sem láttuk s ezután sem remélhetjük Xagadnak abból következhető hasznát és jövedelmét, viszontag várasunknak is ezen contractust se kárára se veszedelmére fordulni soha sem itilhetjük, holott tempore belli is ha ellenség obsideálná várasunkat (kit isten ne adjon) mi elégségesek magunk oltalmára soha sem lehetnénk, hanem Nagodtól kelletnék nekünk akkor is praesidiumat kérnünk, mert az mint minden két esztendőben praestált és praestálandó homagiomunknak