Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 13. 1661-1664 (Budapest, 1888)

27. fejezet: 1661-1664 - VII. 1662. május 22—jun. 5. A Kolosvár alatti tábori országgyűlés

detéig közösen beszűntetik az ellenségeskedést. Várják meg hát az erdélyiek ennek eredményét, s a jenei pasával alkudo­zásokba ne ereszkedjenek, kit e végből utasított is a porta, x) De mind £iZ j cl mit Kucsuk pasa Erdélyben tett, az ő rettenetes garázdálkodása arra vallott, hogy, ha létezik is ilyen utasítás, az őt legkevésbbé sem feszélyezi. Annyi bizo­nyos, hogy az erdélyieknek sejtelmök sem lehetett arról akkor, midőn tábori tanácskozásukat tartották, annak azonban, hogy e garázdálkodások enyhítéséről gondoskodniok kell, szük­ségét nagyon is érezték. De tábori országgyűlés ilyesmibe nem ereszkedhetett, s épen ezért elhatározták, hogy jún. 5-én ott a táborban egyetemes országgyűlést fognak tartani. Maga az országgyűlés a kitűzött napon véget ért s a fejedelmi előterjesztéseken kívül semmit sem vett tárgyalásba. A két első czikk a táborozási kötelezettségről szól. Az otthon maradt szolgák közül sokan nem állítottak zsoldost, s a hadkötelezettek is feles számmal maradoztak el. Erre nézve megújították a régi törvényeket, s az ez utóbbiak ellen követendő eljárást még szigorúbbá tették. A fejedelem az országot megszállva tartó török erő ellá­tásához szükséges intézkedések megtételére hívta fel a ren­deket — de ők a harmadik czikkben minden újabb megter­heltetés ellen tiltakoztak. De segítni mégis kellett. Hanem az ország ki volt merülve, a gabnatermő vidé­kek el voltak pusztúlva s a városok, még a gazdag szász városok készlete is kiapadt. Az országnak hát egy gazdag, kiapadhatatlan forrásához kellett fordúlni — a sóhoz. Ebből még lehetett pénzt teremteni, ha el tudják azt a piaczra szál­lítani : t. i. a portusra. Elrendelék tehát, hogy minden adófizető ötven kősót szállítson a portusra, mely neki egy évi adójába tudatik be. A portuson kapott pénz azután késedelem nélkül szolgáltattassék be az ország tárházába. Nagy büntetést szabtak az olyan földesúrra, ki jobbágyát nem ereszti el só­szállításra, s az olyan, ki elmulasztja a sószállítást, készpénz­ben fizessen annyit, mennyit egy portusi szállítás jövedelmez a kincstárnak. Ennyit fizessenek a mármarosiak is, vagy ha ') Bethlen János II. 146. s köv. 11.

Next

/
Thumbnails
Contents