Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 13. 1661-1664 (Budapest, 1888)

27. fejezet: 1661-1664 - Törvények és okiratok

cujus meg ne fogyatkozzanak ; egyébaránt az mű kegyelmes urunknak alázatosan jelentjük, semmiképpen mii tőllünk azaz szükség helyére nem állíttathatik, ha fogyatkozás következik, okai nem lészünk. Annak filiálisa, úgymint az bozzai, bereczki, tömösi oda applicáltassék, akárki kezénél találtassanak is, és akármi conditióval volnának is eladva; sőt ennek utána ő nagyságától kérni is szabad ne légyen, se ezt, sem egyéb fiscalis proventusokat impetrálna is, comperta rei veritate, valamenynyi jövedelem békességes iidőben abból az fiscalis proven tusból lehetett volna, omnibus juridicis remediis exclusis annyit exequáltathasson rajta az director, és fordítassák arra az ország szükségére, melyre az statusok szükségesnek ítílik, mivel az ki megfogyatkoztatta az fiscust, annak jovaiból suppleáltassék; extálván arról az országnak erős articulusa, mely Szászkezden emanáltatott. Az mostani főarendátor atyánkfia azt megtekintvén, sub amissione honoris et officii az eddig lőtt dolgokról tétessen executiót, Az brassai atyánkfiai penig ad ultimum praesentis Segesváratt compareálván, Bethlen János atyánkfia és ő kegyelme mellé rendeltetett személyek, úgymint Horvát Kozma, Szonda Tamás és Segesvári Pál János előtt, az holott kötelesek legyenek igaz számot adni, ut supra minden felvetett adókról, az articulusok szerint; Fábián István, Cserei Miklós, Pribék Ferencz és Damokos János atyánkfiai is azon terminusra compareáljanak és számot adjanak. Articulus III. Hogy az fiscalis jószágok ab anno 1657. Rákóczy György fejedelemségének renuntiatiója után igazításban vétessék, kik mint és hogy impetrálták, micsodás jussal és fundamentummal apprehendálták, s bírják, jovalljuk, articulusok is lévén rólla, és azon articulusban specificált személyek complanálják; álljon az őnagysága kegyelmességén mikor és hol akarja revideáltatni, és ex productis az miben hagyatnak azon fiscalis jószágok, maradjon abban, ide nem értvén az mely jószágok nem fiscalisok. Articulus IV. Mivel az mü kegyelmes urunk ő nagysága kegyelmesen parancsolja, hogy az ország tégyen rendelést az állapotokhoz képest minden fiscalis jövedelmekből tartandó szolgák fizetések felől, úgy hogy az jövedelemhez képest fele fizetésekkel lennének contentusok, azt hadtuk abban, álljon az ő nagysága kegyelmességében felit adatja-e meg, vagy kevesebbet, ide nem értvén az vármegyék tiszteit.