Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 13. 1661-1664 (Budapest, 1888)

27. fejezet: 1661-1664 - Törvények és okiratok

(kik veszedelmünket szomjúhozzák és az ő igéhez való hívségönkkel bennünket vádolnak) bedugódjík, kérjük alázatosan Ngodat, méltóztassék ő fge előtt véghez vinni, hogy in bona forma adassék egy generalis recognitionalis levél igaz hivségönk felől mindnyájonk nevíre, kik az hivségben megmaradtunk és azért mennyit szenvedtönk, kiknek nevönk ennihány rendbéli levelőnkben fel lévén írva, nilván vagyon ő fge előtt, 7. Szegíny Kolosvár városa, mely keserves és már teljességgel elszenvedhetlen iga alatt legyen az ő fge praesidiuma miatt, erről bő írást tenni nem szükséges, bizonság ennehány száz házaknak pusztában állások, kiknek gazdájok kénszeríttettek elbujdosni, annira lévén dolog, ha ő fge meg nem orvosolja, méglen az ő fge praesidiuma ott lészen, addig is teljessíggel minden népével egyben elpusztúl; már is nagyobbára csak az kőípőletek és falok állván fel, valami fa épületek voltak elpusztúltak és égettettek és ha valamikor isten bíkességet adván, kijönne az ő fge praesidiomja onnan, az országnak az puszta kő faloknál egyebet nem hagy; mely keserves állapatj oknak expositiójára bizonyos atyjokfiait expediálták ő fgéhez, és nem sokára fel is érkeznek, ha nem impediáltatnak valahol. Hogy azért annak az magyar városnak elpusztulása az erdélyi segítség alkalmatosságával ne legyen példa az egesz keresztény világon is, kírőnk alázatosan Ngodat szegíny kolosváriak instantiájokat promoveálni méltóztassék, hadd az által il iszonyú romlásból szabadíttassanak fel. 8. Mindezek isten után az ő fge kegyelmes tekintete által az békességnek alkalmatosságával mehetnek véghez, az melet enni nyomorúságos esztendeink és sok szenvedíseink után szivesen óhajtunk s remílünk ugyan, mindazáltal az fővezérnek Nándorfeírvárhoz való írkezése s egyíb nagy kísziiletek nem kevéssé rettegtetnek bennőnket, hogy valamikípen az álnok nemzetség az ő fgével való tractát reiciálván, szegíny hazánkban ne menjen, és az ő fge praesidiumival muniáltatott erősségeket el ne vegye; melylyel az egísz hazát erökes físzkiví tészi, az egísz keresztínségnek rettenetes kárával, s nekünk megsirathatatlan esetünkkel; noha pedig nem kételkedünk abban, hogy ő fge mint keresztín és bölcs monarcha erről nem gondolkodott volna, és kegyelmes igéreti szerént oltalmazni is nem fáradozna szegíny hazánkat, mindazáltal mi es alázatosan esedezünk ő fgének, hogy ő fge kegyelmesen provideáljon azokrúl az helyekrűl, az melyekben az ü fge praesidiumi vadnak, hogy ha az pogányság azok ellen fordítaná ereit, ü fge elvenni ne engedje. Egyábaránt úgy tudjuk, az mostani mlgos erdélyi fejedelem ő nga is ez dologrúl páter Kászoni uram által tett alázatos insinuatiót és instantiát is