Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 13. 1661-1664 (Budapest, 1888)

27. fejezet: 1661-1664 - Törvények és okiratok

e) 1662. szept. 1. MacsJcásy Boldizsár jelentése. Alázatos szolgálatomat ajánlom Ngodnak stb. Ngod panaszolkodó levelét ma 31. vöttem, de bizony az tudósítást el nem mulattam, mindenekről valamit értettem mentest tudósítottam Ngodat, tudván azt, hogy az tartja kötelességem s tisztem. Ngodnak megírtam vala, hogy semmiképpen meg nem adják az assecuratoriát arról, hogy az Erdélynek békessége felől való tractátusban egy atyjokűa jelen lehessen. Okát ilyent mondják, hogy még az magyarországi urakat sem veszik az törökkel való békességnek tractatusában; erről várok vala Ngodtól s az uraktól újabb instructiót, mihez tartsam magamat. A fejedelem asszony ő nga expensai felől assecuratiót igért ő fge, de mind annak megíratása s mind pedig egyéb dolgok mind "éppen függenek az portára ment postának megjövetelitől. Immár ngos uram az tracta az békesség felől elkezdetett, mind az török írt conditiókat, mind pedig innét erről a részről; Ngtok s az urak ő kglmek dolgát s Erdélynek állapotját, úgy mondják az urak, bővön comprehendálták, micsoda resolutio jő az választételből, meglátszik, az postát várják ötöd napra. Az várakban irtanak s írnak újólag, hogy az kik fogva vadnak nemes emberek, elereszszék, azonban szépen alkudjanak, illendő becsülettel adván minden rendeknek az contentatiot, valakinek az commendánsok kárt töttek, azzal színezzék el, hogy obsidióban voltak, ahoz kellett nyúlni a mi volt. Az oda bé való uraknak jószáginak birása felől azt mondják az urak, hogy ő fge törvénytelen dolgot nem cselekeszik, most tracta alatt is levén az dolog; hanem ha Ngodnak van módja benne az bírásában, ne kérje senkitől, hanem nyúljon hozzá s éljen az alkalmatossággal. Az pecsétnyomót ngos uram régen megcsináltattam, úgy vagyon, hogy későbben (kimaradt készült el) mindeneknél, de kisebb s szebb mindeniknél az többinél, most mind magát s mind pedig formáját elküldtem Rajki uramtól ő kglmek elmenetelekkel. Mi már csak árván maradtunk Sámsondi urammal, mégis itt létekkel könnyebben töltöttük időnket; talám Bécsben is felkelletik mennünk. Nem gondolván ennyire való késedelmemet, volt ugyan szépen magamnak pénzem, de bizony elvásároltam, félek: mind én s mind Sámsondi uram meg ne fogyatkozzunk; válaszunk lenne mentől hamarébb, kivánnók nagyságodhoz örömest éjjel-nap