Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 13. 1661-1664 (Budapest, 1888)

27. fejezet: 1661-1664 - Törvények és okiratok

nézve elégséges assecuratiókat nyújtottak sok izben, sőt azzal ugyan unszoltak s unszolnak naponkint is) ugyanazon végre kénszeríttettünk ő felsége méltóságos és kgls tekénteti eleiben felküldenünk, kik már az ő felsége oltalmunkra igért kglmességének zsengéjét nolia érzettük eddig is ugyan, de az minyomorúlt hazánknak s mindnyájunknak sok időktől fogva boldogtalanságban forgó és már csaknem végső veszedelemben habzó állapatinkra nézve úgy tetszik, teljesebb mértékkel kévánnók ő felsége kglmességéből reánk kiöntené, melyért kedves atyánkfia nemzetes Teleki Mihály uram által alázatosan, de nagy reménség alatt könyörgünk is ő felségének. Kolosvárat és egyéb Erdélyben levő ő felsége praesidiumos helyeit hogy az török Apafi urammal és vele egyet értőkkel minden utakon módokon magához hódoltatni máisok időktől fogva igyekezett s igyekezik, ő felségének mind mi s mind egyes méltóságos renden levő hívei ezelőtt is sűrűn értésére adni el nem mulattuk, legkiváltképpen Kolosvárat mely kemény, kegyetlen és reális obsidióval vötték már alkalmas időktől fogva körűi, arról is valamikor és valamicsodás informatiókat ottbenn levő ő felsége igaz híveitől vehettünk, mindenkoron s legközelebb Macskási uram által ő felségének hírré adtuk, mely hely ma is, több várakkal, nevezet szerint Szamosújvárral együtt fel nem szabadúlt tőlük úgy, hogy ha a sűrű lövések valamennyire néha-néha szűnnek is (mely felől is külömböző hirek folynak), de annyira megszorulván vannak, hogy sohonnan semmi élést be nem vihetnek; melyek is vér nélkül, kevesebb munkával akarják kétség nélkül a várakot kezekben juttatni és azzal az ő felsége hazánk s mindnyájunk oltalmunkra igért segedelmének meggátlására czélozó szándékokat véghez vinni; melyet távoztasson ugyan isten jóvoltából, de félünk, hamar el ne érjenek, erejekkel, mesterségekkel abban fáradozván, amazok megszorulva levén, semmit magoknak nem segíthetnek, csak a készt költik; melyből nem egyebet látunk kijőni, hanem hogy akár fegyverre, akár tractára menjen a török nemzet és ő felsége között az dolog, azonban ő az ő felsége alkalmatosságit gyengítse, a magáét örögbitse és azután akármelyikhez kellessék neki nyúlni, ő kezében legyen a jobb rész, az minthogy bizony semmi az orrokon úgy nincsen, mint az mi ő felsége hívségében való megmaradásunk és az várakba az ő felsége praesidiuminak létek. Mivel azért a közönségesen folyó hírek is kettőznek: néha az fegyverfogásnak, néha a békesség felől való reménségnek híre futamodik, mi is penig csak az ő felsége kgls igiretit vettük inkábbára eddig, mintsem azoknak effectuálásá-