Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

care et confirmare, atque tam nos ipsi observare, quam per alios omnes, quorum interest, observari facere dignaremur. Quorum quidem articulorum tenor talis est. Articuli domino rum regnicolarum trium nation um regni Transylvaniae in comitis e orum generalibus ex edicto Suae Celsitudinis Principalis in civitatem suam Marosvásárhely ad d i em sextura mensis N o v e m b r i s, an ni miilesimi sexcentesimi quinquagesimi octavi indi cti s ce 1 ebr at i s conclusi. P r a e f a t i o. Nem kicsin szomorúsággal érezzük kegyelmes urunk amaz mindenható felséges istennek reánk bocsátott súlyos látogatását, holott ő felsége igaz itiletiből annak az hatalmas nemzetnek szívét gerjesztvén fel ellenünk, az kinek árnyékában remélhettünk volna isten után megmaradást, azok által hazánknak jobb része porrá téteték, sok ezer keresztények, ifjak, vének, férfiak és asszonyi állatok rabságra vitettenek. De mivel istennek ő felségének úgy tetszett, sőt ennél nagyobb látogatására is sok rendbéli vétkeinkkel méltó okot adtunk, az szent Dáviddal együtt meg kell némulnunk. Tudván azt: ő az úr, cselekedje azt valami kedves az ő szemei előtt. Mindazonáltal ennyi sok látogatási között is ő felségének szíbeli hálaadással tartozunk, minden reménységünköt meghaladó reánk terjesztett kegyelmességiért, az ki szerelmes atyánkfiainak rabságra esése, édes hazánknak nagy részinek pusztulási között is végképen bennünket el nem hagyott, szent lelkének vezérlése által Nagyságodat (nem külömben mint Áront az fellobbant és liazánkot megemésztő tűznek megoltására) felindítván, az ellenünk végső romlásunkra gerjedező hatalmas nemzetek előtt Nagyságod méltóságos személyét oly kedvessé tötte, ki által nékünk és országúi (noha terhes conditiókkal) kegyelem adatott, melyért az ő szent neve áldassék mindörökké. Nagyságodnak is életét boldogságos hosszú üdőkre terjeszsze, alkalmatosságot engedvén ő felsége mindnyájunknak, Nagyságodnak hazánk megmaradásában való fáradságáért igaz hűséggel hállaadóképen szolgálhassunk. Articulus I. Noha nem tagadhatjuk kegyelmes urunk mind magunknak, mind boldogtalan maradékinknak nem kicsin szomorúságunkra lenni ezt is, hogy Nagyságod fejedelmi méltóságos tisztiben való beállása nem eleinktől reánk maradott, és eddig