Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - I. 1658. oct. 5—12. Segesvári országgyűlés

bizottságot küldtek ki az eskü-forma s fejedelmi feltételek elkészítésére. Oct. 11-én az ülést isteni tisztelet nyitotta meg. Annak végeztével Barcsay bejött a rendek közé, s miután ünnepélyes Ígéretet tett, hogy ha Rákóczynak sikerülni fog a portát megengesztelni, ő székét azonnal átengedi, felolvasták a fejedelmi feltételeket. Alapúi a Rhédey-féle conditiókat vették, s ha már ennél felhasználták az alkalmat, hogy a fiscus hátrányára mennél több engedményt csikarjanak ki, még jobban megkötötték Barcsay kezét. í'j betoldás volt a 12-dik pont, mely megszabta a fejedelemnek, hogy függő jószágot magára ne irathasson. Csak Vinczre nézve tettek kivételt (21. §.). E két gyűlés szélesíté ki az országgyűlés hatalmát annyira, hogy a három nemzet közmegegyezéssel a fejedelem megerősítése nélkül is hozhat érvényes törvényt,*) s Barcsay letette az esküt — le távozása után a rendek is kettesével, hármasával. De a tanácskozást nem folytathatták: egy álhír, hogy Rákóczy hadaival Segesvár ostromára közeledik, szétkergeté őket.

2) Barcsay sietve ment Dévára — pedig Rákóczy még nem indult meg Váradról s így Barcsaynak az országgyűlés által megrendelt expeditiók elkészítésére volt elég ideje. Mindenekelőtt Rákóczy véletlen támadása ellen akarván magát biztosítani, a szomszéd basáktól kért segélyt, azután Rákóczynak küldte el a hitlevelet, hogy amint a törököt megengeszteli, kész neki átengedni a fejedelemséget. 3) Két expeditiót még Segesvárról elindított: Bedőházyét Rákóczyhoz, kihez több mellette levő főurak is adtak leveleket, s Buday Zsigmondét a császárhoz bejelenteni, hogy nemsokára főkövetet küld hozzá s menedéklevelet kérni számára. 4) Ez a főkövet H

aller János volt, kit Déváról oct. 19-ről indí') L. Törvények és Okiratok VII. b). 2) L. Törvények és Okiratok III. a). 3) L. Törvények és Okiatok III. b). *) L. Törvények és Okiratok V. Nov. 10-ről Barcsay írja Kákóczynak : »Haller János uramat felküldöttein az római császárhoz, liogy arra kellett küldenem, az kételenség cselekedhette, mert egy emberem nem járhat, kit Nagyságod emberei el nem fognának.-": Orsz. ltár.