Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

tyénséggel ellenkezőképpen kezd bánatni, ne forogjon elménkben, in extremis extrema tentanda ? Váljon Kegyelmed is becsületért, élete megtartásáért, nem mindent megcselekednék-e ? Szent András királt hozza elő Kegyelmed, az nemesség szép szabadságáról; jó, de váljon azért adta-e, azt tartja-e annak decretuma, kételenség fegyver az nemességet ura hűségétől elszakassza ? csak boldog állapotjáig tartson annak kötele ? azt tartja-é maga szabadságát is, kivel ruháztatott, pogány igája alá tapodja ? Az régi magyar nemes vér azt tartotta, in adversis mutassa virtusát meg. Ugyanis az fejedelmek csak boldog állapotjokig promoveálják az híveket, és a szerencse kerekére kötözik, csak nem annak elfordulására is ne nevelje. Ha az nemesi hűség, virtus meg kezd szűnni, az se hazáját, urát nem kezdi oltalmazni, behunt szemmel nézi ura hűségétől, legitimus fejedelmétől elszakad, annak romlására obiigálja magát, nem salva conscientia megcselekedheti-e ? írja Kegyelmed, mi érettünk szenved az haza: megbocsásson Kegyelmed, nem érettünk, maga egyenetlenségeért, pogánnak való hitelért, némely nyughatatlan elmékért, hazájok nem oltalmáért, tanácsunk nem követéseért. írja Ugrón uram, se német, svéd segítségeket nem látják, subtilizál ő kegyelme; mind ő kegyelme, más is napot lemenve dicsírjen. Várja el csak, ha nem hiszi megláthatja úgy fordúlhat, ha lesz tyúkja, kappanja, mivel jó gazda. Mi, jó Haller uram, az Istennel bizonyítunk, soha mostani erdélyi fejedelemségen úgy nem kapunk, boldog állapotunkban is, ha Isten dicsőségét, kicsin becsületet nem néztünk volna, tudja Isten, megválni kívántunk, szegény hazánk Kegyelmetek romlásával hamar elmúló dicsőségét feljebb böcsiíljük. Mert ha lehetne, nemhogy egy magyart vesztettnénk, de egyből ezeret is állítanánk, de azmellett, hogy török eb, kit eddig is fegyverrel ennyi moles ellen oltalmaztunk, az böcsületet levonja rólunk, Kegyelmetek is nem az ő rendi szerint, mi akaratunk ellen, minden fundamentum jó securitas nélkül mellőlünk elálljon, ellenségünknek declarálja magát, ártatlan életünk ellen való dologra obligálja magát: jobb extremitást próbálnunk; csak pogány ebek ellen országukban öt, hat holnapot is uralkodhatnánk, megmutatjuk azt Isten velünk, nem ő akaratja megyen végbe. Azért kényszerítjük az nagy Istenre Kegyelmedet, másokat is, sőt bár az egész országgal communicálja Kegyelmed, kötjük lelke üdvösségére, szabadságokat gondolják meg, szabadságtalanságokra romlásokkal ne menjenek: mert principia dolog ezek, bizony többé az libera electio nem lesz; kötelességek hűségek mellől el ne álljanak : mert ha elállanak, Istenuek nagyobb ostorát