Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

clusum nélkül eloszla, hanem némely hazájok szerető úri renden levők tevén emlékezetet ne szánnám, hazámnak utolsó romlását látván, az vezérhez való menetelemnek útját felvenni, Bánfi György uram el nem érkezhetvén, több oda rendeltetett főrenden levő atyafiaival együtt Kgteknek Isten után valamit használhatok. Mely ő kglmek intéseknek engedelmes levén, egyszersmind hazámhoz való szeretetömtől is ösztönöztetvén, nem kedvezvén magam életem koczkáztatásával is nem gondolván, Istent híván segítségül bementem, fenn tartván amaz közmondást is : nincsen édesb, mint hazájáért való meghalása embernek. Oda való járásunkat pedig, hogy Kgtek érthesse, szükség egy közönséges helyre való gyülekezete, melynek is késedelemsége igen veszedelmes lévén s mind török tatár hadak Jenőnél lévén várják az kévánságokra Kgteknek mint való hajlását, ha cselekeszi eloszolnak, ha nem bejönnek s örökösön itt maradnak. Kévántatik Kgtek egybenvaló gyűlésének octobernek ötödik napján, die 5 Octobris Segesváratt lenni, melyet Kgteket kérem el se mulassa, nemis csak az régi szokás szerint hanem ugyan felesen minden rendből, mivel derék dolgok lévén, derék tanácskozást is kéván, senki ne mondhassa nem értette; melyet ha Kgtek nem is cselekszik, az mi romlása ezután is követközik ez hazának, Isten előtt Kgtek lelke számadása lészen. Senki penig az oda való meneteltől magát ne exemptalja, hanem megjelenjék s ott legyen, mert félő többé Erdélyben lakása nem engedtetik. Melyet Kgtek az kapuczi passától megérthet, kévántatván is az ki hazáját szereti, szabadságának helyben való állásában forgolódni, fáradozni igyekezzék, kész legyen. Az kévánságot peniglen Kgteknek kiküldöttem, melyet is cselekettem azvégre, hogy jobb készülettel lehessen az Kgtek elméje s gyiileközése, ne okozhassa az dolgot nem értette. Minemű angustiaban voltunk több követ atyafiaival Isten abban s magok bizonyság, sőt semmi kévánságokat megjelenteni nem is akarták valamíg az fejedelemséghez való ezkezekliez nem nyúltam. Melyhez is nyúlni nem akartam, megesküvék az vezér, mingyárást bocsátja be az hadait, porrá téteti ez hazát s többé fejedelemség nem lészen, hanem pasaság. Ezt értvén csak onnét szabadulhassunk ki s azokat az szörnyű hadakot megtartóztathassuk, reá ígértük magunkot; sőt az tatárokot sem akarta addig kihivatni, valamíg kedve szerint nem ígértük magunkot; több dolgunkot s nyomorult sorsunkot Kgtek bővebben értheti Isten oda vivén bennünket. Várad alá való meneteltől is miképen tartóztathattuk meg Isten bizonyságunk mely nehezen lehetett, melyről is assecuralnunk kellett, Erdélyhez tartja az Ínséget nem másuvá. I)e caetero stb.