Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - XX. 1661. ápr. 23 — máj. 5. Beszterczei országgyűlés

1661. ÁPR. 23—MÁJ. 5. 55 XX. Nem sokkal a gyűlés eloszlása után Kemény Barcsayt Régenbe hívta találkozásra, a még nem resignált várak átadása ügyében. Barcsay itt előzékenynek mutatta magát s felhívást intézett a várak kapitányaihoz azok átadása ügyében. Ez nem ment minden nehézség nélkül Déván, hol az őrség egy része árúlóvá lett s a törökökkel alkudozott. De a másik fél lefegyverezte az árúlókat s Déva feladatott. Fogarast Barcsay András, bátyja egyenes parancsára (márcz. 15.) feladta s utóbb Barcsay Görgénybe is beereszté Kemény őrségét. De daczára ennek, Barcsay kétszínű játékot játszott. Bánffy Dénes bécsi követségéről tudomása volt, s nem is hitte, hogy a porta Keményt megerősítse, daczára, hogy a fejedelemnek a portáról s a szomszédos basáktól — kikhez részint még a gyűlés előtt, részint a gyűlés után követeket küldött — biztatások érkeztek, hogy ha az adót s a sarczot megküldi és hűséges lesz, meg fogja a szultán erősítni. Ezenkívül tiát kívánták tuszúl s Kemény személyes elmenetelét Temesvárra. De e különben is kétes értékű biztatásokkal szemben végre is ellenkező dolgok történtek: Bihar, Kraszna és Szolnok behódoltatását erőszakkal folytatták s több kisebb erődöt megvettek. Kemény gyanúját, hogy a török kétszínű magatartására befolyása van Barcsaynak, ennek elfogott levelei igazolták. Erre mutatott Barcsay Andrásnak egy meggondolatlan nyilatkozata is: hogy Kemény két hónapig sem fog fejedelem maradni. A portai viszonyokat jól ismerő Keménynek más aggodalma is volt: a nagyvezér és tatár khán féltékenyek voltak egymás befolyása iránt. Az a körülmény, hogy a khán már korábban is be akarta őt vinni a fejedelemségbe, a nagyvezért ellenségesen hangolá irányában s tisztában lehetett az iránt, hogy ez az ő teremtményének, Barcsaynak bukását nem vette szívesen. Ily körülmények közt nagy súlyt fektetett rá, hogy a császár, a bécsi udvar s Magyarország pártfogását megnyerje, mert így hitte legjobban ellensúlyozhatni a töröknek ellene intézett törekvését. Ugyanezért nagy súlyt fektetett Bánffy és Kászonyi követségének sikerére s az erdélyi ügyek-