Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - XIX. 1660. dec. 24 — 1661. jan. 12. Szászrégeni ország-gyűlés

tuk arányban. A Rákóczy-pártiakkal s a kibujdosottakkal nem békült ki, hanem folytonosan zaklatta azokat. Népszerű soha sem volt az országban, most meg a közvélemény ellene fordult. Az országban levő Rákóczy-pártiak s a száműzöttek látva, hogy nyugtok alatta nem lesz, Kemény Jánoshoz fordultak. Keménynek is voltak sérelmei. Barcsay úgy bánt vele, mintha a hazának »ellensége, vagy megsententiázott árulója lett volna.« Csatlakozott a száműzöttekhez, jelentékeny serget toborozott s megindúlásával egy időben (nov. 22.) egy Erdély rendeihez intézett nyilt levélben elmondá Erdélybe menetelének indító okait. O és vele együtt egy csomó hazafi a haza szolgálatától elrekesztetett, ajánlatait nem hallgatták meg, leveleit nem fogadták el. Most hát bejön bujdosó társaival az országba, hogy felajánlja a hazának szolgálatát, megkérdezze, hogy mivel vádolják, sajátmagát az ország Ítélete alá bocsássa s igazságos elégtételt nyerjen. *) Barcsay a segesvári gyűlésből Görgénybe ment, hol Kemény elindulásáról nov. 26-án értesült. De ez oly gyorsan haladt, hogy Barcsaynak az ellenálláshoz szükséges intézkedések megtételére ideje sem maradt; a hadfölkelésnek, melyet hirdetett, pedig nem lett foganatja. O maga hát Görgénybe zárkózott, testvére András Fogarasba, másik testvére Gáspár Örményesen, hada pedig Búzamezőnél tanyázott. Ez utóbbit Kemény egyik kapitánya Örményesen el akarta fogni, ele midőn részeg fővel ellenállt, leverték, s fejét vették, táborát pedig Búzamezőnél szétverték. Egy másik áldozata is volt a betörésnek: a jobb sorsra érdemes Lázár Györgyöt Kis András gyilkolta le Szent-Demeteren. Barcsaynak másik két kiváló tehetségű pártvezére: Bethlen János és Haller Gábor Maros-Vásárhelyt megj elentek Keménynél, ki őket szabadon bocsátá, csak térítvényt követelt tőlök. Kemény, az öreg Rákóczy György tanítványa, gyorsan, erélyesen, ügyesen járt el. A csiki székelyek megrohanták az udvarhelyszékieket, de Kemény figyelmeztetésére felhagytak a rablással. Fogarast fiával Simonnal fogatta ostrom alá, Egész terjedelmében kiadva Magyar Történelmi Tár Vll-ik k. 156 s köv. 11.