Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

c e 1 e b r a t a, pro reparanda amissa duleissimae patriae pace congregati certos quosdam articulosconstituendos esse dux im us, quorum qui dem tenor talis est: Praefatio. Nagy hálaadással tartozunk Kegmes urunk az felséges istennek, ki noha sok bűneinkért annyi atyai látogatásit bocsátotta reánk, mindazáltal igaz ítéletének közepette is megemlékezvén irgalmasságáról, teljességgel bennünket el nem fogyatott, hanem az Nagod atyai gondviselése éjjeli s nappali sok nyughatatlansága által mostan is egy kis időt nyújt arra, melyben közinkben küldött tanácsúi' híveivel együtt (életünknek s szegény hazánknak megmarasztása mostan csak abban álljon egyedül isten után) az hatalmas nemzettől büntetésül reánk vetett summának megszerzése felől végezhetnénk; könyörgünk alázatoson az úristen ő szent felsége megkönyörülvén rajtuk ennyi hányódásunk után adjon csendességet, melyben ő felségének hálákat adjunk s adhassunk, Nagodnak is sok ízben szegény hazánkhoz mutatott fejedelmi kegyes atyai gondviseléséért igaz hívséggel szolgálhassunk. Articulus primus. Az vármegyék kapuszám után adjanak tall. 25, tide mediante előadván az kinek jó pénze vagyon, hogyha penig az nem találtatik, adjanak ötven forintot. Hogyha penig pénzűi valaki meg nem adhatná, vagy adni nem akarná, az tisztek annak az nemes embernek, akár magának, akár jószágának marháját találják, egy jó ökröt vegyenek el két tallérba, egy közönségest egyben, egy jó tehenet egy tallérban, két közönségest egyben, melyet ha az földesúr nyolczad napra ki nem vált, a tiszt adhassa annak, az kinek akarja. Az mely három rovatlan falu vagyon, ott is capitatim adjanak harmadfél-fél tallért, avagy öt-öt forintot, [az egyházhelyi nemesség és özvegyi aszszonyok is harmadfél fél tallért, vagy öt-öt forintot], melynek megvétele modo praemisso legyen. Az ki penig az pénzt sem adná meg, és az tisztek executióját impediálná, nótába incurráljon érette. A r t i cuius 2-us. Ha valamely jószágnak semminémű marháját nem talaja az tiszt, az hely rováson vagyon, valaki leteszi érette, az tiszt mox et de facto az olyannak az jószágát elfoglalván ad-