Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

XL VIII. 1659. dec. 8. Méhemet pasa levele az erdélyi rendekhez. 1659. 8. I) e c e m b r i s M árus-Szentgyörgyi táborban hozták. Erdély országának három nemzetből álló tekintetes főrendeinek szólló fővezér Erdély országa ellen rendelt hatalmas császár hadainak generálisának levele. Tekintetes nemes urak, köszönetünk után etc. Ez elmúlt esztendőben, midőn hatalmas császárnak parancsolatjából az ti megbüntetéstekre feles számú hadakkal mentünk volt, jöttek volt hozzánk követitek, kik által hatalmas császárnak hűségében végig való tökéletes megmaradástokat ígértétek; aholott hatalmas császárunk kegyelmes rendeléséből nagyságos Barcsai Ákos uramat Erdélynek fejedelmévé tettük volt; de ti ismét Rákóczi Györgyhöz hódoltatok, és őtet szabad akaratotok szerént az országban bevettétek, fejedelmetekké választottátok, az országban sok latorságot cselekedvén azt elpusztította; mely cselekedeti hatalmas császárunk füleiben jüvén, igen megbúsúlt és haragudt. Kihez képest engem minden hadain fővé tévén, az felséges tatár hámnak is megparancsolta, hogy minden hadával ellenetek felkészüljön és reátok menjünk. Mely így lévén, ha megmaradtatok fogadástokban és hűségtekben és engedelmességteket mutatjátok az mi Seidi Ahmet passa vezérünkhez és megírt Barcsai Ákos fejedelemhez, és minden tehetségtekkel azon lesztek hogy Rákóczi Györgyöt az országból kiveritek, azmint azelőtt is megírtuk, megmaradván hűségtekben, se személyetekben se javaitokban semmi kárt nem vallotok, és se feleségteknek se gyermekiteknek semmi bántódása nem lészen. De ha többször mégis Rákóczi György pártját tartjátok, és hatalmas császárunkhoz engedelmességteket megváltoztatjátok, isten engedelméből ez jövő tavaszszal számláihatatlan hadaival hatalmas császárunknak Nándor-Fejérvárnál leszünk, és az mi gonoszt eddig még nem érzettetek, megkóstoljátok bizonynyal, és mind országtok, magatok, feleségtek, gyermekitek, javaitok végső veszedelemben esik. Az vétek légyen az ti fejeiteken; ne mondjátok, idején értéstekre nem adtunk mindeneket; azután késő leszen az cselekedet