Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

magával lehet, kiildhessünk három vagy négyezer embert látogatására. Az mely párokat Kegyelmed kezében küldtünk, közölje az partiumban lévő vármegyékkel, tudósítván Kővárban is Mikó Miklós uramot róla. Mivel penig ügy hisszük, mihelt megindulásunkat elébbi fejedelem megérti ha módját találja kitakarodik Erdélyből, Kegyelmed Mikó Miklós uramnak is megírja, hogy az szerént cselekedjék, maga is kifelé való szaladásátértvén az parasztságnak élete, feje vesztése alatt parancsolja meg mind az Körösön s mind az Karikán rajta legyenek, az sok jámboroktól eltolvajlott marhát ki ne hagyják vinni. Bizunk istenben, ő felsege a mely ostora által bennünket büntetett, arra fordítja büntetését. Im az más párton levőknek küldtünk egy pátenst Kegyelmed küldje oly kézhez, terjedhessen ki, ne tévedjen el. Tudosítson Kegyelmed minden dolgokról bennünköt, mi is tudósítani innen el nem mulatjuk. Adja isten rövideden lássuk Kegyelmedet jó egésségben. Datum in castris ad Tömösvár positis 7. Octobris 1659. Achatius Barcsay mp. P. S. Az vezér is írt oda fel, Kegyelmed azért pariáltassa, s az hova kívántatik küldözze el. Külczim: Spectabiii ac magnifico Gabrieli Malier de Hallerkő consiliario nostro ac arcis et praesidii nostri Varadiensis capitanio supremo etc. fideli syncere nobis dilecto. (A m. k. országos levéltárban lévő eredetiről.) c) 1659. oct. 11. Palásti György vallomása. Én Palásti György recognoscálom sub bona fide Christiana, hogy az elmúlt napokban, úgymint 9. die mensis praesentis reménytelenül és véletlenül éczakának idején szintén hajnalban esék riadás az városban Vajda-Hunyadon, és az várbeli circáló az vigyázó helybűi kiált alá, hamar-hamar halljátok-e török az városban, én is hallván az dolgot ágyombúl fölugorván, öltöztem föl. Azonban az tekintetes nagyságos Albesi Zolyomi Miklós uram izene nekem is az szállásomra, hogy menjek föl ő nagyságához, mert Barcsai András követségül jütt ő nagyságához; az úr igen beteges állapottal lévén, menék föl ő nagysága házában, otton érkezvén Barcsai András uram is ő nagyságához, köszöntvén, akarta volna, ha jobb egészségben találta volna ő nagyságát, de azmint isten