Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)
26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok
P r a e f a t i o. Nem tagadhatjuk kegyelmes urunk, hogy az sok változások között bűneinkért isten felette nagy csapásit közinkben nem bocsátotta légyen, kiváltképen az magunk között való egyenetlenség annyira eláradott vala, hogy már az vér szerént való atyafiak is igaz szeretettel egymást nem nézhetik, annál inkább nem is segíthetik vala, kihez képest annyi sok rendeletlen gyülekezetinkben semmi országunk megmaradására és magunk securitására való dolgokban boldogúl nem is procedálhatunk vala. De az jó istennek ingyen való gondviseléséből akaratján kivűl is Nagyságodat vezérlésünkre béhozván, oly megegyesűlt elmével álda meg bennünket, hogy mind az Nagyságodhoz való hűségünknek valóságát, mind az egymás között kévánható üdvességes indulatot és szeretetet nyilvánvalóvá tenné közöttünk, egyszersmind alkalmatosságot is szolgáltatna mindnyájunknak az mostani gyűlésünkbe való jövetelre, s hazánk és édes nemzetünk megmaradásáról való tanácskozásra. Ivévántatik csak tőlünk az ő nevének igaz poenitentia által nagy és állhatatos reménség alatt való segítségül hívása, és annak teljes elhitele, hogy iigyekezetiinket és minden végezésinket megáldja, kire ő felsége Nagyságoddal mindnyájunkat jóvoltából szent fiáért segélljen Amen. Articulus I. Valamely articulusok és végzések kegyelmes urunk Nagyságod kimenetelitől fogva löttenek, melyekkel maga vagy szerelmesinek méltósága, avagy szolgáinak, híveinek böcsületek, állapotjok megbántódott volna vagy megbántódhatnék avagy károk következett volna vagy következhetnék, azokat praesenti articulo nostro publico cassáljuk, invalidáljuk és annihiláljuk, sőt akárkinél lévő jószági Nagyságodnak méltóságos személye mellett levő híveinek és szolgáinak találtatnék is, de facto restituáljuk, s minden afféle jószágokról emanáltatott donatiókat, assecuratiókat és statutiókat, erőtleneknek, törvényteleneknek és haszontalanoknak pronunciálunk. Articulus II. Sokszori Nagyságodnak kegyelmes oblatióját szabadságink helybenállítása felől, Nagyságodnak meg sem köszönhetjük, annál inkább meg nem szolgálhatjuk. Mindazáltal országúi való securitásunk meglévén az békességes megmaradliatásról, azon kegyes ígéreti végbenvitelét Nagyságodtól alázatosan elvárjuk. ERDÉLYI ORSZÁGGYŰLÉSI EMLÉKEK. XII. K. 26