Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

ÍJ) 1659. oct. 7. Bethlen Miklós hitlevele. Én Bethlen Miklós esküszöm az élő istenre, ki atya, fiú, szentlélek teljes szent háromság egy bizony örök isten, hogy az én kegyelmes uramnak ő nagyságának, az méltóságos erdélyi fejedelemnek Rákóczy György urunknak és az méltóságos Rákóczy Ferencz ifjabbik erdélyi fejedelemnek ő nagyságának mindenekben igaz és hű leszek, ellenségeknek ellensége, barátoknak barátja, és hogyha az ő nagysága fejedelmi méltóságok vagy birodalmok ellen valamit értenék, hallanék, ő nagyságának vagy magam értésére adom, vagy peniglen körülötte lévő híveinek megjelentem, és mivel atyám uram ő kegyelme másokkal együtt Törökországban elmenvén, még ez ideig is többekkel együtt oda vagyon, hogyha ő kegyelmétől, vagy ő kegyelmével ott benn Törökországban lévő emberekről izenetlevél vagy hozzám vagy másokhoz érkeznék, az melyet megértenék vagy eszemben vennék, ő nagyságának megjelentem ; magam is penig se ő kegyelmeknek, sem Törökországban lévő más embereknek nem írok, sem nem iratok, nem izenek, sem nem izentetek, sőt ha másokat is izenni, írni vagy atyám uramnak, vagy ott benn Törökországban lévő más személyeknek eszemben vennék, ő nagyságoknak értésére adom, magam is peniglen ő nagyságok híre, s kegyelmes engedel ki nem megyek, egy szóval mindenekben ma Nagyságodnak igaz tökéletes híve, melyre me adja lelkem üdvösségét. Melynek na reversálisomat kezem írása és pecsétem alatt 7. Octobris anno domini 1659. (Eredetije a m. kir. orsz. levéltárban). h) Jelentés 1669. szept. 24 oct. 7. országgyűlésről. Acta C o in i t i o r u m anno domini 1659. ad d i e m 24. Septem bris in civitatem Maruswassarhely per principem G e o r g i u m R a k o c i indictorum (sine poena d ec r e t a 1 i) a t q u e d i e t i m per regnicolas modo i nfrascripto celebratoru m. Die 24. Septembr. Quamquam liac die hui us mensis universi status ac ordines debebant comparere, tamen perpauci comparent, attentio enim maxima erat ad adventum