Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

mostan is szünetlen járván kémjek elébbi fejedelem táborában, mindeneket jól tudnak, kinek-kinek inagaviselését és cselekedetét rendszerént magok beszélik előttünk; ehez képest az olyanoknak securitása felől felelni nem merünk, noha teljes tehetségekkel mellettek is törekedni el nem mulatjuk. De Kegyelmeteket országúi ez levelünk által assecuráljuk, hogy ha hatalmas császárunk hűségében és hozzánk való kötelességében megmarad hatalmas császárunknak az mely hadaival nem sokára Kegyelmetek közé fogunk érkezni, azoknak kártételitől megoltalmazni igyekezzlik, kik előtt istennek szent neve áldassák, látjuk annyi tekintetünköt, véghez is vihetjük, csakhogy Kegyelmetek is, mihelyt közelítésünket érti hűségének megmutatására előnkben jönni el ne műlassa, addég is pedig levele által mind az vezért ő nagyságát, s mind minket tudósítson levele és embere által késedelem nélkül, hogy az mi szónknak is az vezér ő nagysága előtt lehessen nagyobb hitele ; tudja jól Kegyelmetek minemű erős hittel legyünk kötelesek az porta hívségére, conditióinkban is világosan inseráltatta Kegyelmetek: sem magunk el nem szakadunk az fényes portától, sem Kegyelmeteket országúi elszakasztani nem igyekezziik. Ez iránt való kötelességünköt kellett szemünk előtt viselnünk, mind ide való jövésünkben, mind peniglen mostan is itt létünkben, drágább kénesünk sem lévén lelkűnknél, ne okozhasson méltán senki Kegyelmetekre való gondviselésünkben szorgalmatoson el nem jártunk volna. Quibus sic facturis de caetero gratiose propensi manemus. Datum in castris ad Tömösvár positis die 16. mensis Septembris anno domini 1659. P. S. Úgy látjuk az elébbi fejedelem leveliből, vagy maga neve alatt vagy mások által Kegyelmeteket convocáltatja az ellenünk való vádlásra akarván felindítani, melytől magonkat nem féltjük, holott ha az summa elköltésével akar valaki vádolni, behoztuk az Kegyelmetek constitutióit, megmutatjuk kire bízta Kegyelmetek annak felszedését, azt is, kikre bízta az szászsebesi gyűlésben arról való számvételt, mi könynyen magunktól eligazéthatjuk hogyha hatalmas császár akar végire menni, hova lőtt az a pénz, hívassa be kik percipiálták, azok kinek administrálták és azok által az portára ment követek keziben mennyi adatott, úgy is az Kegyelmetek atyafiai esnek galyibában, nem mi, restantia is mennyi vagyon, ki napfényre kezdvén jönni, mely lágyan nyúlt Kegyelmetek közönségesen az porta contentatiójához, abból is újabb nehézség származhatik Kegyelmetekre. Egy szóval ezt csak így értse, hogyha Kegyelmetek oly személynek parancsolatjából avagy javallá-