Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

totum humiliter devoveo, et íncremeiituiii omnis felicitatis ex animo precor. Datum in castris meis prope Devain positis die 14. Septembris anno 1659. Sac. Caes. Regiaeque Mtis Yrae devotissimus et studiosissimus servitor G. Rákóczy mp. Külczim: Sacr. Roinauoriun imperatoriae, ac Huugariae, Bohemiac etc. Regiae Mti Duo mihi clemmo. (Eredeti. Orsz. levéltár. Tört. osztály.) XXXVII1. 1659. szept. 8. Rákóczi György meghívója a marosvásárhelyi országgyűlésre. Georgias Rákóczi etc. Prudentes ac circumspecti fuleles nobis dilecti. Sal ütem cum favore. Elhittük mostani ez hazában bejövetelünk felől Kegyelmetek között lehetnek különb-különbféle vélekedések, iiiformáltathatnak is pedig másoktúl azoknak magánoson való ductusok vezérlések által, hanem valóságos igassággal értse Kegyelmetek mostan csak rövideden ez levelünk által, annak alkalmatosb idejében pedig mind írásink, mind emberink által akarók Kegyelmeteket tudósítani. Távol légyen s volt is tűlünk még csak gondolatja is annak, hogy mi mostanában csak lépni is ez hazában, annál inkább annak ártalmára haddal és fegyverrel jünni igyekeztünk volna, de elhittük nem Kegyelmetek egyező tetszésektől, hanem magános indulatjából hihető valakiknek javallásokbúl is Barczai Akos uram nem elégedvén meg sok külön-különblféle mind szók, mind írásokbeli mocskoltatásunkkal s becsteenítésünkkel és sokképen való megkái osításunkkal, már utoljára azzal is akarta megtetézni ellenünk való gonosz szándékát, hogy a török nemzetet is ellenünk ingerelvén, fel is ültetvén némelyeket, maga is kicsalván Kegyelmeteket is gyűlésnek és generális mustrának színe alatt felültette és táborban szállította; magyarországi vármegyékre pedig leveleket bocsátván ki, nyilvánvalóvá tötte, hogy nem ő kegyelmekre ellenségképen avagy római császár ő felsége birodalminak foglalásira, hanem nekünk és hozzánk tartozóknak üldözésünkre lenne indulatja, assecurálván is őket maga hadainak kártétele felől; de ellenben nem bíztatván, sőt ijesztvén az