Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

szólván, lehetetlenség, végső veszedelem ne találja Kgteket. Mi isten, ez világ előtt protestálunk, nem mi, maga leszen oka romlásának. Az mely pénzt Kgtek eddég az portára küldött, az esztendőnként az hazára vetett nyolezvanezer tallér adóban tudták, nem (több) hanem csak ötezer tallér háramlott az ötszáz ezer tallér summára, melyen mind az császár, mind az fűvezér igen megbúsulván, nem egyébnek, hanem megbúsulásnak tartja, hogy egész esztendeig való várakozása után csak annyi küldetett be, olyan nagy hatalmas had annak beszolgáltatásának reménysége alatt levén Jenőtől visszatérítve. Azért valamelyiket Kgtek választja, mi animálunk, de semmit se késsék véle, mert higyje bizony nyal, ha őszre halasztja, félő, annyi vendége érkezik, az utolsó tévelgés az elsőnél nehezebb leszen. De az mit végez, cselekedje egyező értelemből, nem úgy, mint az megygyesi gyűléskor, holott is az háromszéki uraim bizonyos atyánkfia által az országgal (hogy már) egyetértettek, másfelől ugyan ő kglmek közzűl némelyek az szék nevivel hitták elébbi méltóságos fejedelmet az ország ellen Megyesre, mely bíztatás ha nem lött volna, soha az méltóságos fejedeleni az regimenhez fegyverrel nyúlni nem mert volna; ezen a szegény hazán is az a rettenetes romlás és az elviselhetetlen summafizetés alá esés nem következett volna; közönségesen mindenekről nem szólunk, mint igaz hazafiairúl, hanem az kik cselekedték, azokrúl; szükséges azért, az maga kárán megtanúlván, Kgtek concludáljon azoknak az koborló hadaknak amovealására akar mozdúlni és azzal az elébbi fejedelemmel való conclusiónak gyanója alól is az porta előtt felszabadúlni, avagy nem, mivel conditiónk között vagyon, Kgtek consensusa nélkől tudakozáshoz nem illik. Az bizonyos dolog, elébbeni méltóságos fejedelem csak nem régen is asztalánál is publice mondotta, ha Erdélyben be jű is, az székelység kardja nem jű ki liívelyébűl ellene, melybűi gondolhatunk olyant is, még ma is lehetne valakiktűi biztatása. Kgtek azért categorice declarálja magát, ügy penig, hogy ha mire hazájához való szeretetibűl magát szóval igíri, cselekedettel is ugyanazont végben vigye, hogy mi is az szükségnek idejére Kgtekben meg ne fogyatkozzunk. Kgtek maga tudja hatalmas császárhoz való hűsége és hazájához való szereteti mennyire viseli, valamit az dologban magának hasznosnak ítél, kövesse azt, mi ne vádoltassunk jövendőben. Szükséges Kgteknek arrúl is consultálkodni, fizetett hadat tartsunke, nem-e? és mennyit? és ha azoknak tartását jovalja, az ország adóját administrálja is, mert (ha) az adót szünetlen való parancsolatunkra is administrálni nem akarják, lehetetlenség EKL>ÉLYI ORSZÁGGYŰLÉSI EMLÉKEK. XII. K. 22