Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

6. praesentis 6 órakor reggel adván meg az posta, mi dolgokban való vékony censurámat kívánja Nagyságod, alázatosan értem. És noha kegyelmes uram az én elmémnek csekélységénél feljűl valának ismert ily derekas dolgokról mind másokkal való beszélgetés nélkül ítéletet tenni, mindazáltal az Nagyságod méltóságos parancsolatjának engedelmesnek kell lennem. Úgy vagyon kegyelmes uram, minden dolgoknak kimenetele bizonytalan az emberekre nézve, az tanács penig sokaktól az kimenetelbűi Ítéltetik, de az végét az mindeneket szabadosan igazgató istenre bízván, nekem kegyelmes uram úgy tetszik, hogy az istennek külső eszközök által való hívatalját, melyet az jó alkalmatosságok is mintegy kézen nyújtanak, megvetni Nagyságodnak nem illik. Ez tetszésre indítanak kegyelmes uram sokakat elsőben nagy méltóságos és dicséretes emlékezetű embereknek példái, kik az alkalmatossággal éltenek, noha sok bajjal s veszedelmek által vitték azt végben, másodszor az jó alkalmatosságok, melyekből istennek ő szent felségének titkos hívatalját és akaratját hozhatom ki, harmadszor, az állapatok is az miben eddig forgottak ; nekem úgy tetszik kegyelmes uram az Nagyságod és Nagyságoddal hazánknak securitására nézve szükség valamelyikkel ezek közül Nagyságodnak szövetséget vetni, hogy jövendőben mindenik ellensége és gonosz akarója Nagyságodnak ne legyen. Az lengyelekkel való szövetség penig még virágzó állapotjában is annak az respublicának mi hasznokra legyen az szomszéd országoknak, arról sokat írnom nem szükség; elhanyatlott és majd utolsó romlásra jutott igyekben mit használhatna annyi hatalmas nemzetek között, nem látom. Negyedszer: talán istennek titkos tanácsa ez, abban az bálványozó nemzetben az isten igaz tiszteletinek világosságát az ő mostani romlások által akarja fellombbontani, melyben ha Nagyságoddal az mint külső eszközzel ő felsége élni akar, hogy ezt Nagyságod magáról eltaszítsa, az Nagyságod nagy dolgokra elégséges elméjéhez és másoknak Nagyságod felől itiletihez nem fér. Török okokat most elhagyom. Ha Nagyságodnak úgy fog tetszeni kegyelmes uram, hogy az svétz és kozák oblatióját acceptálja ad conjunctionem armorum, most kell menni Nagyságodnak, hogy vagy mások segítsége vagy, penig maga ereje által is az lengyel magát ne reparálhassa és erősíthesse, és így több bajjal és nagyobb bizontalansággal ne menjen végben, az mi most könnyűnek látszik. Ez lévén kegyelmes uram vékony tetszésem, az ellen való legnagyobb akadályt az török állapotjában gondolhatok, ki másoknak előmenetelit, kiváltképpen az Nagyságod szerencséjét és hatalmas nemzetekkel való szövetségét és maga megerősítését