Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

bizony boszút áll Nagyságodon, lia nem akar szűnni. Azokat is az minket nyomorgató lator vesszőket az tűzre teszi, nem szenvedvén sokára az iszonyú kóborlást, tolvajlást, dúlást, praedálást. Ha penig Nagyságod magát megcsendesíti, hatal­mas az isten, Nagyságodat újabban felemeli az poenitentia tartás után, (ugyanis nem boszúállásra való ügyekezet, ha­nem igaz poenitentia kívántatik ehez), mint szintén Manas­sest, noha isten Nagyságodat még szintén Manasses állapot­jára nem juttattá. Melyet eltartóztatni ő felségétűi szűből kívánunk, ha Nagyságod ez méltatlan cselekedetektűi meg­szűnik. Demptum 20. Octobris 1659. Szathmariny. (Az erdélyi Múzeum-egylet birtokában lévő példányról). XXXIV. 1659. j ú 1. 20. Rákóczy György patens levele Erdély rendetliez. Rákóczi György isten kegyelmibűi Erdély országának fejedelme, Magyarország részeinek ura, és székelyek ispánja. Elhisszük, az Tiszán általjővén, Kegyelmetek közé sok híreket visznek, mi fegyverkeznénk Erdély országa ellen ; úgy vagyon, az mi keresztény indulatunk ellenkezőül háláltatik, ország végezése megszegetett, de mivel mi keresztények vagyunk, afHictis aftlictionem addere nem akarunk, remélvén, eszekben veszi Kegyelmetek országúi magát, méltatlan nagy gyalázat­jára az nyomorodott országnak végezések bontatik, megtér útára az mi megbántódásinkat megorvosolni, minket, kitűl inkább háborújok idein oltalmat várhat, tovább nem iniuriál, öt, hat ember liálaadatlan cselekedetiért nagy adózás alatt nyögő megromlott országot mi rontsuk, pusztítsuk, kinek sebeit inkább gyógyítanék, nem férő cselekedet; csak Kegyel­metek is légyen csendességben, minket ne gyalázzon, az olya­kat zabolázza, emberinket ne fogdossa, szerelmesinket ne káro­sítsa, éljen csendesen, arasson, kaszáljon, keresztini hivatalját, kézi munkáját vigye végben; az mi fegyverünk nem ártására, inkább ha veszi oltalmára készebb; mi csendesen élni aka­runk, az szegény romlott hazát, községet az mi atyai jó indu­latunk felől, beljebb való atyjok fiait is bizonyossá teheti; egyébkint ha kik Kegyelmetek mostani gondviselői közül mit indítnak, kiknek fegyverektűi istent híván segítségül nem félünk, az szegénység, Kegyelmetek is romol, azt átkozza, mi

Next

/
Thumbnails
Contents