Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

melynek ha nem ülttemperálnának, Nagyságod kegyelmessége és prudentiája szerént cselekedjék mind haza hivattatásokban, s mind büntetésekben. Articulus XXYII. Végeztük az elmúlt beszterczei gyűlésünkben a portus jövedelme épen- a porta contenta ti ójára fordíttatván, abból akármely híveinek is Nagyságod ne gratiticálkodnék, melylyel ellenkezőt mostan is nem végezünk. Azonban tudván Sidó várának periculumban való forgását, így az is a szegény haza kárára tőlünk el ne veszszen, mivel a mostani ura, Jósika (lábor atyánkfia elégtelen annak jövedelméből való gondjaviselésére. Subleválni akarván azért ő kegyelmének ezaránt, rendeltünk Nagyságod kegyelmes consensusából, az aknáról esztendőnként adjanak kétezer kősót a benne való praesidium tartására, de ügy hogy a portusokra ne vigye, ott fel se adja, sőt akárhol is hajóra el ne adja, egyébaránt ebbéli beneficiumunkat veszti el; hanem szekerekre rakatván, légyen szabados oda vitetni az hová akarja eladásra: ha pedig idővel valami jószágocskát szakaszthat ő kegyelmének Nagyságod, akkor osztán szálljon le ez rendelt beneficiumunk, ő kegyelme is úgy viseljen gondot az helyre, hogy országúi abbúl is kárunk ne következzék. Articulus XXVIII. Bihor vármegyei atyánkfiai jelentik : a Békés vármegyei nemesek és egyéb rend nem akarna fizetni a tőlünk országúi felvetett rendkívül való adózásokban. Végeztük azért országúi, holott Békés vármegye eleitűi fogva Bihor vármegyéhez volt incorporáltatva; ha az ilyen rendkívül országűl reánk vetett summában nem contribuálnának akármely szín és praetextus alatt is: nemességektűi kell megválniok, ha ki melyet közűlök jobbágynak kér meg, minket országúi azért ezután is ne búsítsanak, mert mi oltalmazni nem akarjuk ez ellen őket semmi időben. Articulus XXIX. A belényesieknek is suplicatiójokból értjük nyomorúlt állapotjokat, már a török is közelebb költözvén hozzájok. Végeztük azért Nagyságod kegyelmes annuentiájábúl: az egyúttal városok bépalánkozásában és árkolásában az ott körűi való vidék légyen segítséggel nékiek ; azután viseljenek gondot ő magok reája. Ebből senki jószágát nem excipiáltatván, melyet a Bihor vármegyei tisztek rendeljenek el ki mennyi segítséggel légyen a faluk közül.