Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - VIII. 1659. máj. 24—jún. 15. Szászsebesi országgyűlés

1659. MÁJ. 24—JÚN. 15. 23 nemzet s a Részek számára.*) Ez nap hallgatták ki a magyarországi praedicatorok küldötteit is, kik kijelentették, hogy a sarczhoz szívesen járulnak, de a fejedelmet nem ismerik el uroknak, — azonban, most a fejedelem távolléte miatt választ nem adtak nekik. Még magánosok ügyeit igazították. Jún. 7-én ismét az országos pecsét ügye, jelesül, hogy kik legyenek őrizésökkel megbízva, került szőnyegre s elhatározák, hogy azokkal csak országgyűlések alkalmával éljenek. Ez nap olvasták fel a portai követeknek jedikulából írt levelét, melyben ezek figyelmeztetik a rendeket, hogy ha megmaradásukat óhajtják, siessenek a sarcz összegyűjtésével, s ez ügyben Reninger Simonnak, a császár portai követének egy levelét is felolvasták. Másnap roppant zaj közt követelték az országgyűlés bezárását s kimondták, hogy minden magánügyet a jövő gyűlésre halasztanak. De jún. 9-én az új cancellár s Rhédey László közlék a fejedelem izenetét, hogy várják be a budai vezérbasához küldött követ jelentését, mert nem tudják, nem kellend-e táborba szállani ? de ha mégis az eloszlást elhatároznák, válaszszanak egy teljhatalommal ellátott delegatiót. Erre aztán elhallgattak. Megelőzőleg Bethlen János felszólalására elhatározák, hogy cancellárrá választását törvénybe igtatják, nehogy utóbb, Mikes cancellársága miatt, érvényessége kétségbe vonassék. A tiszántúli papok követeinek kijelenték, hogy a homagium letétele alól nem mentik fel őket. Lorántfy Zsuzsánna követeinek a tagadó választ csak élőszóval adták ki: mondják el asszonyuknak, a mit itt láttak. Nehezen lebonyolítható ügy volt a karánsebesieké, kiknek birtoka a törökök kezébe esett s kik ezért kárpótlást kértek: Thordán mutattak ki nekik helyet letelepedésre. Az enyedieknek Rákóczytól adott kiváltságát, hogy a fejedelem sze') Ezen pecsét-szétosztás igen érdekes disputatiókra adott alkalmat a század első s a múlt század második felében élt tudósok között. Szegedi, Felmer, Seiverth, Horváth István, Schlötzer hypothesiekre vonatkozólag 1. a Nemzeti Társalkodó 1833-ik évi folyamában II. félév 81. s köv. 11., 14.5. s köv. 11. (gróf Kemény József). Végre 1838-ban Bedeus írt egy behatóbb tanúlmányt: Die AVappen und Siegel der Fürsten von Siebenbürgen. Hermannstadt, 1838.