Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

nek hála, Váradnak s több kezünknél levő erősségeknek magunkkal együtt való megmaradása felől nem estünk kétségben, sőt merjük írni. hogy ha tavaly esztendőben Jenő másoknak biztatására tőlünk el nem szakad vala, máig is keresztvén kéznél volna. A régi magyaroknak vitéz hírét amint Ngod emlegeti, ugyan is a jó híreknek emlékezetének söprejénél több reánk nem maradott. Mert az mely nemzet ellen Xgod szép biztatásival bennünket animálni láttatik, eleinknek szép véghelei attól majd elvétetnek (Xgdat követjük meg is, és kérjük szeretettel contidens írásunkról megbocsásson) ha minket az egyenetlenség vesztett, Xgtok nemcsak egyes, hanem sok keresztyén nemzeteket biró felségnek oltalma alatt lévén, melynek ereje az egész keresztyén világra kitérjedett, mindazáltal véghetetlen hadakozásban elegyedni nem akarván, nemcsak nem vétetnek vissza az elvett véghelyek, sőt szintén Xgod maga ajtaja előtt lakó jobbágy is törököt szolgál. Tudjuk, nehéz holdulni is, adózni is, de azt igazsággal írjuk, amig az mostani romlásnak alkalmatosságával ily nagy iga alá nem esénk, többet fizetett esztendőnként az török nemzetnek Magyarországnak egyik vármegyéje, mint mi egész országúi. T)e holdulásunkat is nem szégyenlhetjük. melyet eleink (noha nálunknál többek s erősebbek voltak) hasznosnak ítéltének megmaradásokra. De ha szintén az nem volna is, az mi idvezítőnk (ki minden bölcsesség felett való bölcsesség) ezent adja tanácsúi mindeneknek, midőn azt mondja: ha kinek húszezer emberből álló ellensége vagyon, mely ellen tízezret nem állíthat, szűk-' séges, még távul lévén, békességet kérjen tőle; nekünk pedig ahoz az hatalmas nemzethez képest tizedrésznyi erőnket sem ismerhetjük. Az Xgod tanácsát, isten arra alkalmatosságot szolgáltatván, megszolgálni igyekezzük. Intésének első részére bizonyos dolog mindenek felett volna szükségünk, az mennyire gyarló természetünk engedi el sem mulatjuk, tudván azt valaki istennel békés, az egész világ ereje sem árthat annak. Yégházainkat is (ne gondolkodjék arról se Xgod, se más) valaha idegen nemzetnek adnók, úgy is szálljon istennek áldása reánk, soha tőlünk nem kérték, nem égértük, égérni sem akarjuk, ha írásunkkal ellenkező hír találta Xdat, nem igaz lélektől viseltetett annak formálója, sőt teljes tehetségünk szerént muniálni, s oltalmazni akarjuk. Az Xgod nekünk országúi írt atyafiuságos jó akaratját, adja isten, szolgálhassuk meg; vajha isten Xdnak annyi erőt és értéket adott volna oltalmunkra, a minemű kész indulatját