Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

Jegyzet: A levél kelte 1069. márcz. 29. török számítás szerint veendő. 1.069. márcz. (azaz Radzsab 1) esett 1659. márcz. 15-re: tehát Radzsab 29. ápril 22-én volt. (Egykorú másolata a gróf Lázár család megyesfalvi levéltárában.) <1) 1659. ápr. 22. Barcsay a nagyvezérnek. Tettes, rngos és ngos fővezér, nekünk becsülettel való úr jóakaró apánk, isten Ndot sokáig jó egészségben éltesse, s hatalmas császárunk szolgálatjában, minden kedves áldásokkal látogassa, szívből kívánjuk. Az ország bement követei hönyhullatással Jediculából írt keserves leveleket olvasván, csaknem szernyű halállal hálánk ijedtünkben, még annál inkább értvén újabb romlására ez szegény hatalmas császárunk adófizető országára való szándékozását Ndnak, melyet hogysem értünk, adott volna halált isten inkább fejünkre, mivel isten után mi úgy bíztunk Ndban, csiráki levén Ndnak, megtekéntvén ez szegény ország pusztulását is, gyalázatunkra nemhogy az ország követeit megfogatta volna, Rákóczi György örömére, sőt magáéból is hatalmas császárunk kedve keresésére egy kevés ideig adott volna ez szegény országért, de úgy kell lenni isten után mint Ngod akarja, mi igazán irjuk Ndnak, vagy hatalmas császárunk portájára megyünk, vagy más idegen országra fogjuk fejünköt vinni, ne együk világ gvalázatjára kenyerünköt, gonosz akaróink örömére, melyet, ha kell cselekednünk; Ndot kérjük, Ngod nekünk adta hatalmas császár zászlóját, botját, kardját, s egyéb alioz való ékességét bevigyük-e, itt hagyjuk-e ? tudósítson. Mindazonáltal mindezek megjövendöltettek Rákóczitól, hogy így járunk s ám kedve is tölt benne, s úgy látjuk az többiben is kedve telik, mivel mindazolta miolta Jenőtől kijöttünk, csúfol, hogy mint asszonyemberek, úgy vártuk az fegyvert nyakunkra, ha vele egyet értettünk volna,nem estünk volna ez nyomorúságban. De tudván mi magunkot hatalmas császárunknak boldog őseitől maradtaknak lenni, semmi ellenkezést mutatni nem akartunk, s nem is akarunk, hanem hatalmas császárunk kegyelmességihez bízván, mindenekben ő hatalmassága kegyelmességire biztuk magunkot, ezután is ahoz ragaszkodunk, ha egyik kapuján Ngod kiűz, az másikon ugyan bemegyünk, elhivén, Ngod szemei elől az adófizető országot el nem veti, hanem mint édes atya fiával úgy cselekeszik : minemű