Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

szakkal való póstaló vagy szekéradással terheltetnének valakik, azon erőszakon fogják meg, és ad tertium törvényt tétetvén reá, díjokon convincáltassanak, és mind az satisfactióig tartassanak, convocálván a közelben való vármegyéknek tiszteit, ha falusi helyen lészen, ha penig az privilegiatus városokon esik ilyen dolog, a bíró és az tanács tégyen törvényt reá. Az jobbágy szászokon penig, (kik nem királyi szászok) és egyéb jobbágyokon is, sem czímerrel, sem salvusconductussal járók postát ne kívánjanak; az szokott helyeknél penig az póstákot tovább ne vigyék, sub eadem poena, hanem ha másutt fogott póstalovok elbádgyadna, de in tali casu is czímeres postán kivűl, senkinek se adjanak, és az szokott helynél tovább ne szabad légyen vinni, sőt ha a Nagyságod czímeres és salvus conductussal járó postái is tempestive elő nem adnák czímereket és salvus conductusokat, az olyanokat is szabadoson megfoghassák. Szállásadással penig minden helyek tartozzanak az úton járóknak, gazdálkodással is az articulus szerént, megadván illendő árát az gazdálkodásnak. Articulus III. Tatár és török rabságából szabadult, szabadulandó rabokról, kik kezeseket az kezességben hagyják, azok büntetéseknek modalitása. Sok panaszolkodások vadnak kegyelmes urunk, az tatár és török rabságából kiszabadúlt némely atyánkfiai felől, kik minden keresztyénséget és szeretetet hátrahagyván, szegény rab atyjokfiait érettek való nagy kezességben, sok keserves sanyargatásokra, és vereségekre hagyják, némelyek penig szegény rab atyánkfiainak váltságokra való sánczokat felvévén azvégre, hogy bémenvén, vagy béküld vén a sánczot, megszabadítanák és kihoznák; azalatt penig azféle sánczokat, vagy elvesztenek, vagy jó lelkiismereteket nem gondolván, elköltnek vagy magoknak tartnak. Végeztük azért Nagyságod kegyelmes tetszéséből, hogy ha kik ilyenek találtattak, vagy ezután is találtatnának, az vármegyéknek, székeknek és városoknak tisztei, kiknek jurisdictiója alatt találtatnak, minden processus nélkül ad expositionem quaerulantium, tartozzanak javakból satisfactiót tenni, ha annyi jovok nem volna, személyekhez is hozzányúlván, úgy mindazáltal, ha tempore executionis magokat meg nem menthetik.