Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - VII. 1659. febr. 26—márcz. 26. Beszterczei országgyűlés

fordúlt — kit egyszerűen el akartak hivatalából mozdítni, de ki erről hallani sem akart. Hozzájárult Zarándvármegye ügye, mely, mióta Jenőt elszakasztották tőle, kis darab területté lett s melynek főispánságáról Haller Gábor lemondott. S ez ingerűit nap végén mégis jó hangulatot ébresztett egy új indigena, Henrik Benedek nyilatkozata, ki száz tallérrral járult a sarczhoz. Márcz. 10-dikén végre azzal segítettek a nagy hidegen, hogy a gyűlés helyét a nagy templomból az iskola nagytermébe tették át. De a dolgok mindjobban zavarodtak. Az öreg Cseffeyt hivatalából csakugyan elmozdították s helyébe Nadányi Mihályt választották meg. Egy a Rákóczyval folytatott alkudozásokra vonatkozó levél, mely megtagadja a resignatiót azon okból, mert a rendek térítvénye eltér az előlegesen megállapított pontoktól, roppant vihart keltett, melyet még nevelt a törököktől érkezett fenyegetés. Másnap márcz. 11-én maga a fejedelem jött a rendek közé s bemutatta Rákóczynak Lázárhoz írt levelét,melyben amaz kijelenti, hogy csak azután, ha az előlegesen megállapított pontokat mind megerősítették, fogja a partiumot kezéből kibocsátani. Bemutatta Barcsay a rendeknek a levelet, melyet Lázárnak válaszúi írt Rákóczy levelére, 2) meghagyván neki, hogy utasításától semmit se térjen el. E levélben czáfolta Barcsay Rákóczy szemrehányásait s kimutatta, hogy minő veszélyeket hárított ő el eddig is az országról. A levél felolvasása után Barcsay egész elkeseredéssel mondá a rendeknek, hogy ő Rákóczy ezen makacsságát néhány kétszínű ember magatartásának tulajdonítja : színnel, mondá, itt vagytok, de szívetek nincs itt. O hát lemond a fejedelemségről. Távozása után roppant zaj támadt: kezdtek recriminálni egyes személyek, kivált Mikes Kelemen ellen s a marosvásárhelyi végzés szigorú végrehajtását emlegették, de megállapodásra nem jutottak. Ez a Mikes Kelemen-féle amnestia a következő napokat is foglalkoztatta: de mindig erős ellenzékre talált. A szászok és a megyék 12-én, 13-án egyátalán nem akartak ') L. Törvények és Okiratok XXI. d). 2) L. Törvények és Okiratok XXI. e) f).