Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

isten Nagyságodat, ha igaz, s igaz is pedig, nem segíti, hogy maga privatumát praeponálja az publicumnak: ezt ebben hagyom s meg is bizonyítom, nem féltemben, hanem Nagyságodhoz való affectusomtúl viseltetvén eddig való haszontalan idővontatását cselekedtem, melylyel nem egyebet, mint az török nemzet s az regnicolák előtt suspiciót vontam magamra Az császár levelét, hogy ki nem küldtem, az volt oka, féltem, béküldi Nagyságod Ali pasának, akarván fordítani vádlásomra, mint Kövér Gábor uramtól Nagyságodnak írt levelemet béktildötte volt, ha futva nem szaladott s magát más szegény legények halálával meg nem váltotta; sőt Lázár uramat most is megesküdtettem, csak megmutatja, oda nem adja ; bánnám Nagyságod maga privatumát igyekezné mozdítani véle, ezután már inkább oltalmazkodom tízszer, mint eddig; az itt benn téltúl szerzett jószágok állapatja felől írtam elébbeni levelemben, az hol írja Nagyságod, az Szent András decretumára esküvén meg, az mi is azt nem engedi, nemes ember szabadságában megbántódjék; én az Szent András király decretumára meg nem esküdtem, de meg akarom azt bizonyítani, az mennyire az porta engedi (mely porta törvényivel való élésünknek is Nagyságod lőn oka), inkább elkövettem, mint az mely fejedelmek arra esküdtek s nem cselekedték; az unió is Nagyságodat igazán bé nem foglalja, mivel nemhogy Nagyságod arra megesküdt volna, de másokat is tilalmazott, én pedig arra magamat nem Ígértem . . . libera electiót helyben állassam, mivel nem én, Nagyságod v(esztet)te el, Nagyságod is tartozik helyben állatni, de nemhogy helyben állatná, sőt még nagyobb romlásunkra igyekeznék, ha módja volna benne, de isten nem engedi. Én mindazáltal csak Nagyságod miatt nyughatnám, hiszem istent, ha úgy nem is, mint azelőtt, de mégis helyben állatnám úgy, hogy ha abban maradhatnánk, mégis megérnők vele; de úgy látom, Nagyságod az ellen harczol, hogy azmint Nagyságod idejében romlott el, úgy idejében se menjen végben. Az hol írja Nagyságod, mit kellene az portára írnom: micsoda lélekkel kellene nékem az országot vádolnom ? mivel nem úgy veték fel, nem is lévén nagyobb út romlásunkra az olyan írásomnál: nem is dicsérendő, Nagyságod hazugsággal tanít támogassam dolgát. Én mindazáltal mégis az ország előtt instálok idősbik azszonyunkért, hogy az jószágokhoz ne nyúljanak, várjanak, talán feledékenységben veszi az porta. Az hol Nagyságod írja: istenemre, lelkemre igyekezem károsítására, bár soha isten kegyelmes én nékem ne legyen, ha igyekeztem, sőt nem az magam, Nagyságod fejedelemségének helyben állatására, erősítésére igyekeztem, de Nagyságod sohasem fogadá, maga elméjén jára, valamig min-