Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

A r t i c u 1 ii s II. Noha kegyelmes urunk az kételenségtől viseltetvén kénszeríttettünk az fényes porta poroncsolatjából elébbi fejedelmünk Rákóczi György urunk mellől elállanunk, de hogy ő nagyságához való indulatunk, ha ő nagysága az szerint akarja venni, mind ez világ előtt nyilván valóvá lehessen, liomagiomunknak formáját, melylyel az Nagyságod hűségire köteleztük magunkot, articulusban Íratván, kibocsátani akartuk. Mely ekképen következik: En T. T. esküszöm az élő istenre, ki atya, fiú, szent lélek teljes szent háromság egy igaz isten, hogy az én kegyelmes uramnak mlgos Bartsai Ákos urunknak, Erdélyország fejedelmének, Magyarország hozzá tartozó részeinek urának és székelyek ispánjának teljes életemben igaz és hű lészek, ellenségeinek ellensége, barátjának barátja; soha se titkon, se nyilván az ő nagysága méltóságos személye vagy fejedelemsége ellen nem practikálok; sőt ha másokot is értenék olyanokat, vagy magam vagy mások által, ő nagyságának ideinkorán értésére adni el nem mulatom, tehetségem szerént magam is az olyanoknak ellene állni igyekezem; úgy mindazáltal, ha ő nagysága is az eleiben adott conditiók szerént bír és igazgat, és az fényes portától elszakasztani nem igyekezik; ezt is fentartván. hogy ha az méltóságos fejedelem Rákóczi György uram ő nagysága az fényes portától kegyelmet nyerhet, az ő nga hűségire redeálnom szabad légyen az porta engedelméből: ha ő nagysága addig ez nemes ország ellen hostilitást nem mutat, és semmi úton módon meggátolója nem lészen, hogy az fényes portának engedelmesek lehessünk, és ő nagysága is eddig való szabságtalanságunkot megorvosolja. Isten engemet úgy segéljen s úgy adja lelkemnek üdvösségit. A r t i c u 1 u s III. Elébbeni méltóságos fejedelmünk Rákóczi György urunk ő nagysága ellen lévén felgerjedve az fényes portának haragja, egynéhány rendbeli poroncsolatok által mind az hatalmas császártól, tatár hámtól, fő- és egyéb vezérektől megintettünk ugyan az elmúlt üdőkben, hogy Rákóczi György urunk ő nagysága helyett választanánk magunknak más fejedelmet, mert ő ngát fejedelemségben az fényes porta szenvedni nem akarná, de mi ő nagyságához való kötelességünk mellől recedálni nem akarván, minden intéseket és poroncsolatjokot csak siketségre vettük, mindaddig, míg ő nagysága miatt magunkra is az fényes portát haragra ingerlenők, és számlál-