Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 11. 1649-1658 (Budapest, 1886)

24. fejezet: 1649-1657 - Törvények és okiratok

vétetődött félharminczad az fejedelem számára, viszont félharminczad ő felsége számára; de az akkori állapat sokkal külömböz, mert Bethlen Gábor fejedelem az Lengyelországra kereskedő rendektől is proveutust vött, birván azokra menő harminczadokat, sőt még maga birodalmán kivűl is Ung vármegyében. csalhatatlanul tudjuk s nem fogunk hibázni, hogy még Sáros vármegyében is filialis harminczadok voltak, (melynek ő kegyelmek útjokban is akkor üdőbeli emberektől bizonyosabban végére mehetnek), az fejedelem számára. Hihető fogják azt is forgatni, hogy cum solito proventu engedtettek mi kezünknél azok az vármegyék, az volt pediglen az solitum. hogy ő felsége birodalmának idején félharminczad exigáltatott az Tiszán innen, viszont félharminczad az Tiszán túl; ebben is más consideratio vagyon, mert egy lévén az birodalom és az tárház, akár két akár három helyen percipiáltatott légyen, de azért ugyan mind azon egy tárházban administráltatott; egyébiránt azon egy authoritása vagyon egyik harminczadnak mint a másiknak, és hanemha correspondentiából, de egyébiránt egyik harminczad az másiknak proventusát nem diminuálhatja, sem nem augeálhatja, és az harminczadnak nevezeti is magával azt hordozza, hogy egész harminczad exigáltassék azokon, és hanemha azon harminczadnak ura parancsolatjából, de külömben mind az szokásnak s mind az igaz rationak ellene láttatnék lenni, hogy valamely harminczad maga mellett csak hivolkodó szemmel nézné, vagy félharminczadot exigálva bocsátaná el az kereskedő rendet más birodalombeli harminczadra. Instálni kell azért ő felségének, legyen contentus ő felsége ekképpen való resolutiónkkal, ez szerint minden rendeknek satisfactiója lészen; egyébiránt palatínus uramnak és másoknak is, nem ő felségének ugyan, eleiben kell ő kegyelmeknek adniok. hogy efféle dolgokból, az minemű ez harminczad felől való kévánság, az salétrumok állapatja, az dézmák dolga, nem egyebet teszen. mintha implicite az két vármegyét kévánnák kezünkből kibocsáttatni, sőt annál is súlyosabb, mert azzal netalán bennünket kevesebben vádolhatnának, mintsem ha kezünk alatt lévő váraknak és végházaknak gondviseletlenűl való lételekből, ha az országnak valami kára következnék, mely könnyen meglehet ekképpen, hogy az dézmák privatus emberek hasznára usurpáltatván, az várak commeatusból, az salétrumok masuvá con vertáltatván, munitiókból, az harminczadbeli kevés proventus masuvá transferáltatván, az praesidiumnak való fizetésből megfogyatkozván, az várak csak desolatióban maradnának. 0 felsége ezeket kegyelmes consideratióban veheti, s könnyen akárki is elhiheti, mi azoknak az