Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 11. 1649-1658 (Budapest, 1886)

Pótlék az Erdélyi Országgyűlési Emlékekhez

11. Hogy az nyolczadnapi törvények, melyek potentiákból emergálódnak, az parasztságnak refrenálására abreviáltassanak in tantum, bogy az vármegyén decidáltassanak absque ulteriori appellatione finaliter. 12. Hasonlóképpen az törvényeknek ritkán való folyási miatt vannak sok nehézség némely szegény nemes atyánkfiainak zálagos jószágok dolgából, kik vagy magok, vagy elejek kénszerítettenek jószágaikot, avagy egyéb javakat zálogban vetniek. Melyek kemény embereknél kezeknél lévén, végét nem érhetik, hogy recuperálhassák, ha azért feljebb nem is, ottan csak száz forintig való zálogosban, ha ki vármegyén indíttaná causáját, decidaltatnék vármegyén is absque ulteriori appellatione. Melyekben az számtalan condescensiók miatt is nem mehet elő az szegény nemes ember. Nem látszanék azért illetlennek, ha olyan modalitás observáltatnék, az minthogy némely vármegyékben, kiváltképpen partiumban majd hasonló usus is observáltatik, hogy elsőbben solito more szolgabíró által megkínáltatván az summával, ha fel nem venné, mindjárt az következendő széken in facie sedis deponálná azon zálogot, és ha felvenné, absque ulla poena, bene quidem; ha pedig fel nem venné, mivel immár egy egész vármegye előtt constálna az megkínálás, de condeseensione semmit nem concludálhatna az inclitus comitatus, hanem ad monitum felelvén, exmissióra bocsáttatnék. Az száz forintig pedig finaliter decidáltatnék az vármegyén absque ulla appellatione. 13. Az paraszt emberek között való törvénykezésben is ha ki ura eleibe appellál, tartozzék az ura nyolczad napra törvényt tenni, és onnat appellatióra menvén, az vármegyén decidáltassék. 14. Az szegénységen való terehviselet majd elviselhetetlen egyéb dolgokban is, de kiváltképpen mézszedésnek és szállításnak állapotjából. melyről az országnak, noha semmi constitutóját nem tudjuk, mindazáltal az méz-gyüjtők reávetvén szegénységinkre, tizenöt, s tizenhat mély földig s messzebb is vitetik szegényekkel, mely majd egy adónál súlyosabban esik. Könyörgeni kell az nemes ország által, ő nagának igen alázatosan, tollálni méltóztatnék ebbeli terhét szegénységinknek. Ez mellett mivel az fiscalis jószágok majd mindenik vármegyében csaknem felesebbek az szegény nemes emberek jószágainál, kik mind immunitálják magokat minden tereviseléstől. Azoknak is terhek azért mind az mi szegénységinkre ragadván, ezennel pusztulásra jut ügyek, és nem leszen mivel mind ő nagát s mind hazánkat szolgálniok; ezt is ő naga méltóztassék remediálni, és ha miben az nemes vármegye az ő naga parancsolatjára jószágával szolgáltat mennyivel inkább