Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 11. 1649-1658 (Budapest, 1886)

24. fejezet: 1649-1657 - XV. 1657. jan. 17. Viski országgyűlés

1657. JAN. 17. 43 A törvényeket még az nap megerősítette a fejedelem, kormányzókká távolléte idejére Rhédey Ferenczet, Serédyt s Barcsav Ákost nevezte ki, de oly utasítással, hogy csak azon kiadványuk birjon érvénynyel, melyet mind hárman aláírnak. Másnap seregével, mely az oda rendelt oláh hadakkal együtt körül-belül 40,000 emberből állott, megindúlt, gyorsan folytatta útját, hogy a lengyelek által ostromolt Krakót felszabadítsa. Az előcsapatot Kemény János vezette — de az út kedvezőtlen volt, nagy hó és nagy olvadás váltották fel egymást, úgy, hogy a társzekereket csigákon húzták fel a hegyekre s a katonák övig jártak hólében. A sereg jan. 29-én ért lengyel földre, s a gyors előhaladást a rossz úton kivül a fejedelem néhány napi betegsége is feltartá — de annál jobban sietett előre, amint jobban lett. Épen ebben az időben érkezett követe Mednyánszky Jónás Bécsbe, s jan. 31-én terjeszté Auersperg elé küldetése czélját. Két lengyel főúr volt nem régiben, mint követ a fejedelemnél, kérve őt, hogy hadaival nem mint ellenség, hanem mint barát jöjjön, ők készek lesznek királyokúi elismerni. Hallja, hogy Hatzfeld császári tábornok .őt megtámadni készül. Kéri Rákóczy a császárt, hogy Hatzfeldet e támadástól tiltsa el, mert ő nem forral semmi ellenséges terveket. A császárt nem nyugtatta meg ez izenet. Tett még egy kísérletet, hogy Rákóczyt visszatartsa végzetes útjáról: nagy sietve hozzá küldé Szelepcsényit, ki családjának régi bizalmas embere volt. A püspök Privocskon érte őt el — s mindent elkövetett, hogy visszatérésre birja. Annyit megigért, hogy ha a lengyelek, kik őt meghívták a trónra, új követet küldenek hozzá, s módot nyújtanak neki hogy hite megsértése nélkül kiegyezzék velek — meg fogja cselekedni.De a kiegyezésből, bár a lengyelek a Szepességet 44,000 aranyért, Lublót s a krakói vajdaságot Ígérték neki, semmi sem lett. Előre nyomúlt sergeivel, Krakót öt havi ostromzár után felszabadítá, s gyorsan haladt, hogy mennél elébb egyesüljön X. Károlylyal, ki hasonlag sietett felé. Végre ápr. 10-én Rákóczy Christoporához érkezett Moidbosicze közelében, hol a ') L. Törvények és Okiratok XLI,