Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 11. 1649-1658 (Budapest, 1886)

Pótlék az Erdélyi Országgyűlési Emlékekhez

lenség, és az reánk következendő veszedelem minket erre viszen és kételenít. Miért penig ez nyilván vagyon az te Felséged levelében, hogyha az János király fia, ha nem akarná is venni Erdély országot, de azért ugyan kivegye kezét te Felséged belőle: liogynem mint te Felséged kezét kivévén ennek birodalmából, minket veszni hagyjon, inkább te Felséged kegyelmesen intse az János király fiát, hogy vegye kezéhez és abban neki segítség legyen, hogy mi az te Felséged kegyelmességéből maradhassunk valami keresztyén gyámol alatt, hogynem mint rabságban. Mert mi te Felségedtől, és az keresztyénségtűl semmiképpen el nem akarnánk szakadni kéjinken [keynken], hanem az veszedelem és az kítelenség kényszerít minket, kiről te Felségednek protestálunk, és mind ez egész keresztyénségnek. Továbbá ezen is könyereg ez ország te Felségednek, hogy ő Felsége Kendi Ferencz urunkat vajdánkot ilyen nagy félelemnek idein ki ne hivassa kezőlliink, mert hogy az ellenségnek miatta, kik csak ugyan határinkban laknak, igen megkörnyékeztettönk; ezokáírt kenyergünk ű Felségének mint kegyelmes urunknak, hogy nehézségét se Ferencz uramra, se az országra ű Felsége ne vesse, hogy ű Felsége parancsolata szerént fel nem mehet ilyen hirtelenségvei, ezokért, egyik ez, hogy társa beteg, ágyában fekszik, és mostan ez országna(k) nem szolgálhat, másik, hogy valami népfelülés, az vagy egyéb dolog történjék, nincsen, ki ez országnak azokról gondját viselje. Ezen is igen künyereg ű Felségének az ország, hogy ű Felsége az úristenért késedelem nélkil való kegyelmes választ adjon ű nekik ű Felsége, hogy ez válasz várá(s) alatt az veszedelem rajtunk meg ne essék. (Eredetije gróf Kornis Károlynál). II. 1556. febr. 23. (Erdélyi Orsz. Emlékek I. k. 476. 1.). Az 1555-ik év decz. végén tartott országgyűlésből János király fia visszahívása érdekében követeket küldöttek ki, mlylyel összefüggésben a vomik levele: a mikor kelt a levél, az oláh csapatok már Erdélyben voltak. Egregie domine amice et fráter charissime, post salutem paratam amicitiam. Illa omnia, quae nobis scripsistis, et per fratrem tuum Dominicum quidquid nobis nunciastis, de verbo