Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 11. 1649-1658 (Budapest, 1886)

25. fejezet: 1657-1658 - Törvények és okiratok

d) 1658. aug. 28. Barcsay mentegeti a viszonyok kényszerűsége által tett intézkedéseit. Kegyelmes uram, méltóságos fejedelem stb. Az Nagyságod két rendbeli Tasnádon költ méltóságos levelét azon hónak 27-dik napján Kreszta basa által küldettetteket igen alázatosan vettem. Az mi kevés parasztságot felköltöttem volt, azért bocsátottam viszsza, hogy már az ellenség az Bárczára bejövén, fegyvertelen mit csinált volna az mezőn, hanemha szántszándékkal lelkem ismereti ellen az mészárszékre vittem volna; azoknak felköltésekért elég bajom volt. Az hol Nagyságod írja, hárum négyszáz lovas vagyon mellettem, én mellettem kegyelmes uram még eddig csak negyvenkettő sem volt; Borsai uramnak egy lovassát sem láttam, Vásárhelyi Szilágyinak hasonlóúl. Balikának volt mellettem talám harminczkettő, azoknak sem fizettenek. Az lengyeleket, mihelt valami nehezen megfizetteték nékik, Nagyságodhoz küldém, mind féltem mellőlem elállásoktúl, mind penig menjen az híre az török között, lengyel is vagyon Nagyságod mellett. Más az, kegyelmes uram, meg tudja Kövér Gábor uram mondani, mennyinek fizetett. Az hol Nagyságod írja, Bánffi uram levelem pareáját küldötte Nagyságodnak az én Nagyságodat való átkozódásomról: nem emlékezem reá én átkoztam volna Nagyságodat, egy hajóban evezvén Nagyságoddal, hanemha magok szavaihoz képest írtam volna ő kegyelmeknek. Én kegyelmes uram Nagyságodnak sokat magam neve alatt írok, de mások szavait; hogy penig szüntelen Nagyságod felől csak jót mondjak, az sem lehet. Nagyságod maga megítélheti, ha csakugyan opponálom magamat ellenek s néha közikben sem ereszkedem, most sem sok respectus vagyon Nagyságodért rejám, amúgy annál inkább. De az én istenem s szívem tudja, mint vagyok Nagyságodhoz. Nem is bánom. Isten szálljon ki az ítéletre. Az hol Nagyságod írja, az praetextualís fejedelemséget ne jovalljam: én az én részemről azelőtt sem, most sem, hanem az vulgusra nézve. Az hol irja Nagyságod, nem engedi kedve ellen bírhassa. Adjon Isten Nagyságodnak annyi erőt, ne engedhesse. Az hol penig Nagyságod gondolkodnék, talám én is aífectálnám: isten úgy adja jómat soha nem kívántam, kívánom. Az mint Nagyságodnak is megmondottam, azt nem tagadom kegyelmes uram: ha nem Nagyságod, más az kinek háza