Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 11. 1649-1658 (Budapest, 1886)

25. fejezet: 1657-1658 - Törvények és okiratok

160«. AUG. 12. 411 furtba követett küldött volt az svecus és apertum bellumot denunciáltatott ő felségének az császárnak. 3. Hogy nem akar ö felsége ruptor foederis láttatni az törökkel is. lévén annak megtartására köteles. • Hanem ha megmutatná az török valamely cselekedetivei, hogy nemcsak az Nagyságod személye ellen igyekeznék, hanem valamely véghelyet szállana meg: úgy kellene ő felségének annak ótalmazásához nyúlni, ha nem akarna is. Erre való feleletnek írásával nem terhelem Nagyságod méltóságos szemeit kegyelmes uram, elég hogy rajtunk el nem múlnék s múlt annak megmutogatása, hogy akkor késő az segítés. Az német hadnak alámenetelét, igen igyekeztek meggátlani az magyarországi vármegyék. Érsek uram ugyan pirongatta az sárosvármegyei követet Ketzert, szemére bánta, hogy Nagyságtok háza minő nagy oltalommal volt nekik, s most az Nagyságod segítségére nemcsak magok nem igyekeznek, de másokat is attól elleneznek. Mindazáltal ngyan in procinctu volt az had (mely is nem lehet több kilenczezernél az be nem íratott szolgákon kivűl): de az Nagyságod győzedelmének híre tartóztatta meg, gondolván azt az deputatusok, akármint mondják az töröknek, hogy az ő felsége hada nem volt Nagyságod mellett az harczon, de nem fogják hinni, ha oda alá megy az had. Ezt kegyelmes uram érsek uram referálá ilyformán. Ide érkezvén írtunk volt kegyelmes uram mindjárást az kiknek illett, ím mind Gonzaga, deputatusok, és Nádasdy urak ő nagyságok választ adásokat alázatoson Nagyságodnak küldöttem kegyelmes uram; mindazokból Nagyságod eszébe veheti, miért kellett ismét ide vissza jőnöm, senkinek nem lévén velünk való tractálásra parancsolatja; csak pénzünket fogyattuk volna s mikor az idő eljő, akkor nem lenne. Homonnay uram ott lévén Pozsonban, kérdezé, ha ajándékot hoztunk-é Gonzaganak s mit? Mondám, hogy jó lovakat; arra azt feleié, hogy bizony semmi az ló, aranyat kellett volna hozni, mert bizony anélkül semmit sem visztek végbe, az mint én ő nagyságának is megírtam etc. Ezek kegyelmes uram azt tudják, az víz hajtja az aranyat, s nincs is már helye, hova tegye Nagyságod. Az lovak kegyelmes uram istennek hála jól vannak, az egérszőrű fakó béna igen, mennél többet nyugszik, annál inkább eléri; az szép szekeres lovak közt is az két első felette szaparniczások, egyébaránt is sántáinak, meghűtötték volt régen, az egyik lábán az csont im pókos, de az másikán is olyan van; azokot ugyan illetlen Porciának adnunk, az kin leginkább fordúl most minden állapot meg. Leopoldus herczeget dicséri igen az érsek, hogy az török ellen való hadako-