Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 11. 1649-1658 (Budapest, 1886)

25. fejezet: 1657-1658 - VI. 1658. máj. 22—30. Fehérvári országgyűlés

pártja volt a rendek közt. Barcsay most mentegetőzni kezdett, hogy ő nem oka annak, hogy a fejedelem Kolosvárról Megyesre jött — hanem a Bánffy által vitt levélnek éles hangja ingerelte fel őt: valamint annak sem ő az oka, hogy Rákóczy nem távozott el az országból. Hosszas tárgyalás és vitatkozás után a tanácsurak a fejedelemhez mentek, s onnat két óra múlva tértek vissza a válaszszal: adjon az ország határozott választ: védeni akarja-e magát vele együtt, vagy megadni magát a töröknek ? A rendek nem akartak határozott választ adni, sokat beszéltek jobbra-balra, míg végre felállott Tholdalagi Mihály s harsány hangon elkiáltá magát: Két rossz közül válaszszuk a kisebbet. Ha a fejedelem bízik magában, hogy olyan hatalmas ellenségnek ellenáll: ám keljen fel a nemesi szabadság védelmére, különben ragaszkodjanak erősen a portához. Ez a hirtelen kimondott szó hatott. S az egész gyűlés egy torokkal elkiáltá magát: Tholdalagi uram voxán vagyunk. De ezen már Tholdalagi ijedt meg s elkezdé szavait magyarázni. Késő volt. Indítványa határozatba ment. Ehez adták a Barcsay által indítványozott indokolást: »látván elégtelenségünket, hogy semmiképpen nem resistálhatunk« s az ország votumát Kendeffy Miklós által megküldték a fejedelemnek. A fejedelem, a rendek nagy bosszúságára, sokáig nem válaszolt. Csak 5-ére küldte meg Bethlen János és Lutsch által válaszát. Más reménységben volt felülök — izené — de ő más véleményben van, mint a rendek. Belátja, hogy a nemesség s székelység nélkül oly hatalmas ellenségnek nem felel meg, mégis szerencséjére bízza magát és zsoldosaival kísérli meg a szerencsét. Ha az országon mi esik, őt ne okolják. De tudják meg, hogy pár óra előtt kapott hírt, hogy a moldvai vajda készülődik, szabad rablásra fog betörni. Lássa az ország, hogyan fogja magát védeni. A rendek még egy határozatot hoztak: Kemény és Kornis váltságdíjának negyedét múlhatatlanúl fizessék be jul. 13-áig Szebenben. Az idő már későre járt s a rendek eloszlottak.*) Krauss I. 333—342. 11. Guncsek II. 71.