Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 11. 1649-1658 (Budapest, 1886)

25. fejezet: 1657-1658 - III. 1657. okt. 25—nov. 2. Fehérvári országgyűlés

ígéretekkel, de egyszersmind szigorú büntetéssel való fenyegetéssel. *) De a megrémült fejedelem bőven osztogatott ígéreteket az ország jogainak helyreállításáról és sérelmei orvoslásáról is. A szászok ez ügyben postulatumot is adtak be : s minthogy a gyűlés alatt nem adott nekik választ, a gyűlés után tett Ígéretet, hogy az Approbatából a kiváltságaikkal ellenkező törvényeket ki fogja törülni.

2) Sem megnyugodva, sem kiengesztelődve nem oszlott el a gyűlés. A ridegség, melylyel a fejedelem velők bánt, sokat elidegenített tőle, s még betegségében sem találtak mentséget, sőt el sem hitték, hogy beteg lett volna. III. A deési részleges országgyűlés eloszlása után pár héttel kitűnt a helyzet tarthatatlansága, kétségbeesett volta. E gyűlés még remélte, hogy Rákóczynak sikerűlend a portát megengesztelnie. Hiszen már két hadjárathoz kezdett ő a porta előleges beleegyezése s tudta nélkül — s utólagosan kivitte, hogy mindkettőt elnézték. Mi lehetetlenség van hát abban, hogy a harmadikra nézve is kinyerje a porta elnézését? Csakhogy a két első hadjáratot diadalmasan végezte be, a harmadikról megtörve, megverve jött haza. De egyik esetben sem vette figyelembe, hogy a porta nem szívesen látja, hogy egy vazallusa önállóságra törekszik s gondolhatta volna, hogy a kedvező alkalmat egy ilyen vazallusának megbuktatására nem fogja felhasználatlanúl elszalasztani. S csakugyan egymásra érkeztek a roszabbnál roszabb hírek. Levelek és követek a portáról, a budai vezértől, tatár khántól, melyek mindnyájan azt követelték, hogy az ország tegye le Rákóczyt a fejedelemségről s válaszszon magának más fejedelmet: akárkit, csak olyant, a ki a porta híve. A dolog ezzel élére volt állítva s Rákóczy nem tehetett J) Okmánytár 578. »Mert hogy az portára nem akarok vala elmenni, némelyeknek voxa az volt, hogy proscribáljanak, ha az levélnek késedelme miatt valami veszedelem találna az országnak lenni.« Hogy még ez az országgyűlés rendelte ki 1. Krauss 315 — 6. 11. és 318. 1. 2) Szalárdi 330 — 337. Krauss, ki jóval kimerítőbb, 302—314. 11. 17*