Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 11. 1649-1658 (Budapest, 1886)

25. fejezet: 1657-1658 - I. 1657. jun. 12. Fehérvári országgyűlés

I. Rákóczy diadalmas előnyomúlása a lengyel földön s egyesülése a svéd királyival, Erdélyben és a részeken egyforma lelkesedéssel fogadtatott. Annál leverőbben hatottak az ezeket gyorsan követő hírek, hogy a tatárok Erdélyt készülnek megtámadni, hogy sem a porta, sem a császár nem helyeselvén e vállalatot, az ő oldaluk felől is veszély fenyegetheti Erdélyt s ezen felül még egy lengyel támadástól is van okuk tartani. Első sorban a tatár beütéstől tartottak, kiket — mint híre járt — a. szultán Erdély megtámadására ki is rendelt. Barcsay Ákos, ki egymaga volt a kormányzók közül ez időben Fejérvárt, jun. 4-éről jun. 12-ére Fejérvárra országgyűlést hirdetett. Az országgyűlés a kitűzött időben megtartatott. Az ott hozott végzések bizonyítványai a leverő hangulatnak, melyet a naponként érkező rosz hírek ébresztettek. Mindenek előtt a haragvó Isten megengesztelésére böjtöt rendeltek el, s szigorú büntetést szabtak azokra, kik azt nem tartanák meg. Azután oly nagy mérvű hadfölkelést rendeltek el, milyent a legkivételesebb esetben szoktak alkalmazni: átalános fölkelés volt ez, s azok, kik személy szerént nem kötelesek felülni, helyettest tartoztak maguk helyett állítani. A szász papok, városok, universitas lovast, gyalogot szerelnek fel, az özvegyasszonyok s azok, kik a lengyel hadjáratban vesznek személyesen részt, most helyettest állítnak — s minden olyan törvény, mely valakit a hadviseléstől fölment, ez alkalomra hatályon kívül helyeztettetett.

2) A helytartók a táborba szállás helyéül a Szamosfalva ') L. Törvények és Okiratok I. a). *) L. Ugyanott I.

fb

^ __ AM. KI .

On'z!LEVÉLTÁR KÖNYVTÁRA.