Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 11. 1649-1658 (Budapest, 1886)

24. fejezet: 1649-1657 - III. 1650. márcz. 20. Fehérvári országgyűlés

szágokra nézve, melyek sorsa még kétes volt, fenmaradt a törvényben kiszabott terminusra. A tárgyalások a kozákokkal, lengyelekkel ez idő alatt is folyton tartottak: mindkéthadakozó félnek érdekében állott Rákóczynak barátságát vagy legalább semlegességét biztosítani. S e küzdelemben Lupul moldvai vajdának is volt szerepe, ki maga is közeledett az új fejedelemhez. Még Kemény által tett ajánlatot a fejedelemnek, hogy Zsigmond herczeg vegye nőül leányát. A tervtől a család nem volt idegen s a dolgok csakhamar oda fejlődtek, hogy a vajda leányát a portáról, hol az kezes volt, kihozatta. A dologból azonban még sem lett semmi: Lupul vallás különbséget adva okúi, felbontatta a viszonyt. x) Oly fordulat, melylyel úgy látszik a Rákóczyak is meg voltak elégedve, kik szívesebben vették volna, hogy Zsigmond herczeg valamelyik német fejedelmi családba házasodjék s e czélból küldtek is követeket Németországba. György fejedelem ünnepélyes nagy követséggel, mióta székét elfoglalta, még nem kereste fel a magyar királyt: most már eljöttnek látta az időt eddigi mulasztását kipótolni. Főkövetté Bethlen Ferenczet s ennek követtársává pálóczi Horvát Jánost nevezte ki, kiknek számára júl. 28-án állította ki az utasításokat. E követségnek fontos megbízásokat kelle teljesítni. Ama két új vármegyében, melyek a linzi béke értelmében Rákóczy György birtokába bocsáttattak, több elintézendő közgazdasági, közigazgatási és magán-ügyi függő kérdést kelle tisztába hozni, melyek az átengedési diploma egyes pontjainak magyarázatából merültek fel. Ilyenek Szathmár vármegye főispáni székének betöltése, melyet a király régebben Károlyi Ádámnak igért, a jószág inscriptiók kérdése, a salétrom-harminczad Szabolcs vármegyében, a dézsmák ügye Bereg és Ugocsában, melyek a kezelés szabálytalansága miatt a fejedelem jövedelmeit csökkentik. Mindezekre nézve terjedelmes utasítást adott a követeknek, utasítván őket ezen felül, hogy a császárnak adják elő mentségeit, amiért oly későn küldhetett főkövetséget hozzá. l) Kemény Önéletírása 485. Krauss I. 184.