Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 11. 1649-1658 (Budapest, 1886)
24. fejezet: 1649-1657 - Törvények és okiratok
nullo modo nos illis numquam iuimicos iuturos esse. nec ipsi principi, nec illius regno, sed cum ipsis in pulchra et grata vicinitate permansuros, et si aliquando acciderit ipsi principi vei suo regno ex quavis parte inimicorum molestia et insultu, sive ex Turcis qui ab eorum iusatiabili rapacitate compulsi. aliquando tentarent pacta, quae ipse princeps et regnum ipsius cum porta Otthomanica habent, conculcxre et perfringere et regni locum occupare, sive ex quavis alia parte et ex quibusvis hostibus et inimicis, qui insurgere vellent, et sese illis opponere et nos in subsidium quovis tempore mature advocaverint : secundum ligam et foedus inter nos principes et inter nobiles regni Transilvaniae et nobiles regni Valachiae initum et factum et secundum jurameutum utriusque regni in omnibus praespecificatis periculis et necessitatibus, in quibus nostro auxilio egebunt, cum sufficienti praesidio secundum rerum exigentiam promti paratique sine ulla mora et errore erimus et inven. . .t nos et hanc nostram et regni nostri obligationem et foedus plena integritate et rectitudine servabimus, quamdiu servabunt et principes regni Valachiae et regnum pacta et promissa nobiscum et cum regno nostro Transilvaniae, nimirum cum plena rectitudine et sine aliquo defectu et ad ' majorem fidem praesentes literas dedimus manu nostra subscriptas et nostro sigillo confirmatas. Datum in civitate nostra Alba-Julia , die vigesima quinta mensis Április ao dni millesimo sexcentesimo quinquagesimo primo. Georgius Rokoczi (P. H.) Kívül rájegyezve: Rákóczi uramnak Máté vajdának adott diplomája. (Eredetije: Marosvásárhelyét a Teleki levéltárban.^ Jegyzet; Máté frigylevelét 1. Okmánytár 61-ik 1. XIII. 1651. máj. 5. Pet ki István a tatárok harczi készülődéséről értesiti a fejedelmet Alázatos szolgálatomat ajánlom Nagyságodnak, mint kegyelmes uramnak. Az Úristen Nagyságodot stb. Nagyságodnak, kegyelmes uram, akarám alázatoson értésére adnom az Csőbercsekre küldött emberem megérkezvén, micsoda czédolácskát küldött legyen az az István deák nevü ember, ez levelemben includálva Nagyságodnak kiküldöttem, nevét is, kegyelmes uram, nem merte megírni, félvén attól, hogy ha kézhez akadna levele, életével fizetne érette; mindazonáltal szóval is, kegyelmes uram. Nagyságodnak mit izent, megírattam. Szóval, kegyelmes uram azt izente, hogy az tatár
