Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 10. 1637-1648 (Budapest, 1884)
23. fejezet: 1637-1648 - XVI. 1648. marcz. 16—apr. 18. Fehérvári országgyűlés
A következő december hó 1-ső napjaiban ugyancsak az ifjú fejedelem vezérlete alatt a magyarországi részek terminusa Kolosvárt megtartatott. *) Éppen ebben az időben ment fel az öreg fejedelem Váradról Tokajba és Sárospatakra, hogy az Eperjesen folytatott tárgyalásokhoz közelebb legyen. Mindamellett egész 1648. jan. derekáig tartott a tracta. s a kiegyezési okirat csak jan. 18-án Íratott alá. A két átengedett vármegye igazgatásának, az új eskületételnek módozatait állapítá az meg. Elrendelé, hogy azok ünnepélyes resignatiója a közel jövőben meg fog történni, az erdélyi rendek assecuratoriája még marczius hóban ki fog állíttatni. Még ezen január hóban megkezdődött a végrehajtás: 21-én maga a fejedelem is Kassára ment. A dolgok ezentúl már minden nehézség nélkül bonyolíttattak le: csak az erdélyi rendek assecuratiójának kiállítása halasztatott el april havára, leginkább a fejedelem gyengélkedése miatt. A hét vármegyét, melyeknek ő eddig csak tényleg volt birtokában, most jogilag is átvette: ötöt úgy, hogy halála után visszaszálljanak Magyarországra, kettő pedig, Szathmár és Szabolcs, azután is fiai kezén maradjanak. Az átadás jan. 28-án történt meg Kassán, a két fél biztosai által. A király nevében Tőrös tartotta a szónoklatot s a fejedelem képében Lónyay és Xyáry válaszoltak. 2) XVI. Kassán febr. 5-én Rákóczy körrendeletet bocsátott ki. rnelylyel marcz. 16-ra Fejérvárra egyetemes országgyűlést hirdetett. 3) Főtárgya ennek az erdélyi rendek hitlevelének kiállítása volt, melylvel ezek az átengedett hét vármegye közül ötnek, azon esetre, ha a fejedelemnek halála történnék, rögtöni visszaszolgáltatására kötelezték magukat: a minthogy az okirat ki is állíttatott s marcz. 20-án az összes jelenlevő rendek által aláíratott. 4) 0 L. Törv. és Okiratok LXXII. s) Szalárdy 229. 1. 8) L. Törvények és Okiratok LXXIII. 0 L. Törv. és Okiratok LXXIV. b) Kézbesítettek-e ? s kiknek ? miután az eredeti példány a Kákóczyltái ban van: biztosan nem lehet tudni.