Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 10. 1637-1648 (Budapest, 1884)

23. fejezet: 1637-1648 - XIII. 1646. marcz. 11 — 17. A fehérvári országgyűlés

vezérlete alatt. Maj. 30-án a Tiszához értek, hol a fejedelem szemlét tartott. Jul. 4-én Nagy-Tapolcza mellett egyesült az erdélyi s aDouglastól vezetett svéd had

t s jul. 16-án Gődingnél átkeltek a Morván. Ettől fogva a két had együtt küzdött s együtt ostromolta Brünnt egész aug. 21-ig. De a porta, valamint az egész hadjárat alatt kétes magatartást tanúsított, úgy most, midőn Rákóczy hosszas törekvéseinek czélját elérte, egyenesen ellene fordúlt. Czernin Ferdinánd nagykövete ügyességével s ajándékaival kibékíté a két császárt s a szultán Rákóczynak megtiltá a tovább nyomúlást és elrendelé, hogy visszafordúljon. Rákóczy nem akart mindent koczkáztatni, midőn sokat nyerhetett: s a lamperstorffi praeliminarekkal igen előnyös békefeltételeket vívott ki. Aug. 21-én elvált a svédektől s viszszafordúlt. Sept. 2-án már Losoncznál volt a tábor, hol a fejedelem elvált s Patak felé ment, hol szerető neje várt rá, míg a tábor Kassa felé folytatta útját s sept. derekán Erdélybe ért.

1) Ez év végén, dec. 16-án, Linzben aláírta Ferdinánd a békeokiratot, Magyarország egyik alaptörvényét, melyről bizonyos önérzettel, de méltán írá Rákóczy: »ha állandó leszen, mit én véghez vittem, s nemzetemnek jó lelkiismerete leszen, vagyon mit meghálálni mind az lelkiben, mind az testiben.« A főkövetségben Seredyt Szalánczy váltotta fel. oly utasítással, hogy az évi adónak ötezer arannyal emelését hárítsa el az országról s általán a porta túlságos követeléseit igyekezzék leszállítni. Oldala mellett mint kapitiha továbbra is Réthy maradt. XIII. Rákóczy szíve szerint óhajtott volna továbbra is a szövetségesek kötelékében maradni s velük együtt folytatni a háborút, az »universalis béke« megkötéséig. Mert mennél előnyösebb volt az rá nézve, annál inkább meg volt győződve, hogy a császár kormánya csak addig fogja azt tiszteletben tartani, meddig a viszonyok rá kényszerítik, mert bár szokott óvatossága szerint, a pontokat mindenféle záradékkal vette körül, tudta, hogy nincs oly bíztosíték. melyet ki ne lehetne játszani. Mialatt a diplomák permutaltattak s Rákóczy nem tit]) Káinoki Naplója 141 — 15U. 11.