Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 10. 1637-1648 (Budapest, 1884)

23. fejezet: 1637-1648 - I. 1637. okt. 8 —16. Fehérvári országgyűlés

I. A megyesi törvényczikkek s átalán a Bethlen Istvánnal kötött béke pontjai Rákóczy mérsékletére vallanak. Sem diadala, sem sikerei által nem engedte magát túlságokra ragadtatni. 0 ki akart békélni az öreg gróffal is, fiával is. Tudta ugyan, liogy ezek minden jövendő actióra nézve lehetetlenné tették magukat, azzal is tisztában volt. hogy a portán hizlalt Székely Mózest illetőleg sem tarthat semmitől: de a múlt év eseményeiből még is sok tanúságot merített, s ezeknek hasznát is akarta venni. Mérlegelte azokat a nehézségeket, melyekkel meg kellett küzdenie s melyeket csak szivóssága s kitartása árán tudott legyőzni. A Bethlen név varázsa még mindig szemben állt törekvésével, hogy dvnastiája jövőjét megszilárdítsa. Ridegebb és számító természete sokakat visszatartott körétől az erdélyiek közül s ő régibb magyarországi megbízottjainak engedte át a tért. Az erdélyiek egy része duzzogva vonúlt vissza, ezek szemében ő még mindig idegen volt. Nem tetteiket nézte ezeknek, melyek kifogástalanok voltak, hanem azt kutatta, mi szívükbe] 1 van elrejtve s úgy találta, hogy igen sokat csak a kényszerűség köt hozzá. Ezzel is meg volt elégedve. Erős érzéke levén magának a törvényes formák iránt, s uralkodói minőségét isteni küldetésnek tartván, istenben és saját erejében vetett hittel hozzá fogott, hogy az előnyt, melyet a fegyverek szerencséje szerzett meg neki, tartóssá, maradandóvá tegye. Mindenekelőtt a szászok hűségét akarta biztosítni magának s a táborozásból hazatérte után Szalánczyt Szebenbc küldte, hogy a város tegye a 1*