Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 10. 1637-1648 (Budapest, 1884)

23. fejezet: 1637-1648 - VI. 1641. apr. 23—maj. 14. A fehérvári országgyűlés

Az aknákról a sót azoknak, kiket az megillet, a maga módja szerint adják ki. Sok visszaélés fordúlt elő utolsó időben, főként a részeken. Magyarországi fennhatóság alá tartozó emberek jószágokat foglaltak el. jobbágyokat hajtottak el s ezek a másik félnél menedéket találtak. Sőt megtörtént, hogy a panaszos felet üldözték. Elhatározák, hogy követséget küldenek a császárhoz, mely kérje, hogy a két fél részéről összeállítandó bizottság tartson ez ügyben vizsgálatot s a bűnösök büntettessenek meg. Eltilták a váradi dézmásokat, hogy a népet ne sanyargassák : az ilyenek büntettessenek meg. A mármarosi oláhok s oroszok által elkövetett visszaéléseket vizsgálják meg. Ugyanott a postálkodásra bizonyos embereket válaszszanak. A székelyföldről két Oláhországba ellopott lovak nyomait az eddig fennálló mód szerint a szokott helyeken ott is kergessék. Lopott jószágok nyomait, korábbi törvények értelmében, Aranyosszéken is szabad kergetni. Kraszna vizének levezetése ügyében nevezzen ki a fejedelem új bizottságot. E törvényeket a fejedelem maj. 14-én erősítette meg. Még jóformán tárgyaltak a rendek, midőn hír érkezett, hogy a szilisztriai pasa átköltözött a Dunán s Lupul is készülődik Máté vajda ellen. E körülmény Rákóczyt is hadfölkelési rendelet kiadására birta: de a mely csak mustra megtartására s készenléteire szorítkozott — tényleges táborba szállásra ezúttal sor nem került.

2) Rákóczy követeket küldött Lupulhoz, Sulyok Istvánt s Dániel Jánost s a dolog ez úttal kiegyeulíttetett. 3) Annál acutabbá lett a fejedelem és nádor közti meghasonlás. Mind a Bogádytól, mind a Bornemiszától küldött izenet keserű ízt, fullánkot hagyott Rákóczy szivében. Az érdes hang, mely azokon elömlik, a törekvés, hogy minden jövendőbeli eshetőségért a fejedelmet tegye felelőssé, a vád, hogy a bekövetkezhető török veszélyt ő fogja az országra hozni, s a jó corre') L. Törv. és Okiratok XXXVII. s) Haller 70. 1. 3) Török-Magyarkori Á. o. III. 66 — 70. 11.