Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 10. 1637-1648 (Budapest, 1884)

Pótlék az Erdélyi Országgyűlési Emlékekhez

20. Kéváutatnék az is, hogy az núes emberek mijének limitatiója ne csak végeztetnék és articulusokat töltene, hanem valóban exequáltatnék is minden helyeken magistratusoktól, adjiciálván az ácsok, asztalosok, kőmiesek, téglavetők [em]beriuek limitatióját is, kik az építő embereknek látván szükségeket, felettébb keztek sacczoltatni. 21. Erdély István és Betlen István uramék tavaly az portán létekben bizonyos elmúlhatatlan közönséges szükségre kértek volt ott benn kölcsön kétszáz aranyat, kinek megadása felől Ő kegyelmeket sokszor sollicitálták, csak nem régen is Mykola János uramtól megizenték, fenyegetvén azzal, hogy ha meg nem küldenék, másképpen is megvennék. Annakfelette másszor is efféle kérésekben megkezdenének követink fogyatkozni : Kegteknek azért több szükségek között legyen erre oly gondja, hogy ezután is oda bejáró követinknek szükségek occurálván, lehessen hitelek, ilyen kicsin dologgal ne idegenítsük az portán levő embereket magunktól. (Egykorú másolat az Akadémia birtokában.) II. 1622. niarcz. 29. Gabriel dei gratia electus Hungáriáé, Dalmatiae, Croatiae, Sclavoniae etc. rex, Transylvauiae princeps ac Siculorum comes. Generosi, egr. ac nobiles fideles nobis dilecti, salutem et gratiam nostram. Mindazolta is az miolta isten bennünket édes hazánkból Hűségtek közöl az egész magyar nemzetnek megromlott szabadságinak helyére állatására kihozott vala, mennyi szüntelen való szorgalmatosságunk és éjjeli nappali fáradságunk volt csak azon. miképpen ezeket az sok felháborodott és az egész keresztyénségnek nem utolsó veszedelmére nézendő állapotokat, legelsőbben istenünknek nevének dicséretivel, azután nemzetünknek megmaradásával és régi törvényinek felállatásával lecsendesíthessük. ítéljük azokat Hüségteknél nyilván lenni. Mely igyekezetünkben mikor sem magunk sokszori életünk veszedelmét, sem számlálhatlan költségünket nem szántuk volna, végre sok szorgalmatosságink után mindenek felett az keresztyén vérontást, és sok ártatlan községnek pusztulásit akarván eltávoztatni, istenünket segítségül hiván, római császár ő flgvel az szent békességet végben vittük és az » sok háborúságokat kévánt szép csendességre fordítottuk. Mely ő Hgvel való békességnek immár istennek szent hirivel minden részeit effectualván is, és itt kin való birodalmunkat minden