Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 10. 1637-1648 (Budapest, 1884)

23. fejezet: 1637-1648 - Törvények és okiratok

lehetne, ebbeli igyekben ne vonná meg. Kiben ő nagyságának mostan egyéb móclja nem lehetvén, illendőnek Ítélte lenni, hogy bizonyos embere által intimáltassa az kozákok hetmánjának, értenének egyet, az pápistákon kivűl, mind külső szabadságokban s mind vallásokban megbántódott lengyelországi rendekkel. és igyekeznének mind együtt helyreállatni megbántódott szabadságokat, vagy békesség vagy penig fegyver által kellene annak idejében megtenni. Azt ne magok közt megszakadozva, hanem egyenlő tetszésből cselekednék, és ne is adnának hitelt az pápistaságnak igéretinek s magok ajánlásának. Ezen dologban azért, hogy az vajda ő kegyelme is igyekezzék valami jó correspodentiát szerzeni az kozákokkal is, intimálni kell. Ezeket azért igy elvégezvén, ha optineálhatja az vajdától, hogy jó móddal küldhessen be, tehát az vele bebocsátott embert expediálja mentől kevesebb szóval lehet, hogy elméje megfoghassa, de igen értelmesen azért. Elsőbben is igen erős hittel megesküdvén, az ide alább megírt punctumokkal. 1. Az levelet igen titkos helyre elrejtse, magát is igen titkossan viselje, mi hozzánk tartozó erdéli embernek ne jelentse, sőt az időnek és állapotoknak mivoltához képpest, tettesse ő is magát oly embernek lenni, kiből kétséget magára ne végyen. 2. Oda érkezvén is az kozákok táborára, az közrendeknek ki ne jelentse magát, hogy mi tőlünk ment volna, hanem csak az hadak előtt lévő hetmánjóknak, az kiknek az levelet is meg kell adni, azokkal is penig ne publice, hanem titkon csak magokkal beszéljen ; sőt ha lehet tulajdon csak magával, az ki legnagyobb hetmány az kozákok előtt. 3. Megadván az levelet, az mi kegyelmes urunk s atyánk nevével köszöntésit, istentől minden jó szerencséket kívánván. Jelentse meg, hogy már jó idővel ezelőtt meg akarta látogattatni ő nagysága, de nem volt bátorságos módja az dologban, az minthogy expediálta volt is bizonyos emberét. Elsőben. Az kijoviai metropolitához küldvén bizonyos ajándékkal, hogy annak alkalmatosságával hozzájok is elmehessen, de Nadvurna nevű városban lakó Kropatva Hyeronim nevű lengyel úrtól intercipiáltatott, és megfosztatván, élete is alig maradott meg. Nem akarta azért ő nagysága elmulatui, hogy mostan is meg ne látogassa. Ez penig summája az ő nagysága odaküldésének. 1. Higyjék és tudják ő nagyságát igaz jóakarójoknak lenni. 2. Ne szánják egy bizonyos embereket egész tanúsággal ő nagyságához bocsátani, a kivel minden jó, és nekiek is hasznos dolgot végezhessen ő nagysága. 3. Ne higyjenek az pápistáknak, sem ígéreteknek, mert ha kiváltképpen pápista, kivált ha te-