Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 10. 1637-1648 (Budapest, 1884)

23. fejezet: 1637-1648 - Törvények és okiratok

Nikodiu vice comiti, et judicibus liobilium comitatus de Zaránd, nec non castellanis, ductoribus, decurionibus, ac toti universi- \ tati tani equestris quam pedestris ordinis, militum nostrorum praesidiariorum arcis nostrae Boros-Jenő, modernis scilicet et futuris quoque, pro quovis tempore constituendis, salutem et gratiam nostram. Minemű szükséges dolog légyen akar mely respublicákban, városokban és tisztviselők között is az jó rendtartás; és minden dolgoknak helyes és szép egy értelemmel való jó karban állatása, nem szükséges azt sok szóval exaggerálnunk, megmutatja csak ama kis sententiácska is: concordia res parvae crescunt, discordia maximae dilabuntur. Ugy is vagyon, mert az mely lakosok között (akár tartományok, respublicák, akar városok legyenek azok), egyesség, egy értelem és jó rendtartás vagyon, akarmely ellenkező időknek háborús szélvészei ellen is bátorságosbak és erősbek szoktak az olyanok az megmaradásra lenni; ellenben penig az hol egyenetlenség és rendeletlen zűrzavaros állapot vagyon, ott nem szokott semmi jó nevekedni, hanem naponkint romlás és elfordulás szokott következni. Értvén azért jenei végházunkban is némely dolgokban az külömb-külömb rendbéli lakosoknak nem egyenlő voltok miatt ottan-ottan egyenetlenségeket történni, és abból naponkint nagvobb-nagyobb alkalmatlanságot szármozni, hogy ez ilyenből nagyobb inconvenientiák ne következzenek, ezen dolgot szükségesnek ítéltük volt még ezelőtt való időkben becsülletes tanács és híveink elejében támasztani; kikkel való egyértelemből annak az szép végháznak békességes megmaradásának, és abból a közönséges jóknak is akarván atyaiképpen consulálni. minekelőtte erről derekasabb ordinatiókot tehettünk volna, szükségesnek ítéltük ez alább megírt articulusokat borosjenei végházunkban lakos minden tisztviselőinknek, mind nemes és szolgáló híveinknek pro perpetuo statuto elejekben adni és rendelni. Először. Hogy az viceispán az kapitánnal a közönséges jóban egyetértsenek, az mi nékünk és az szegény hazának szolgálatjában és annak az helynek megmaradására nézendő dolgokban. Másodszor: Ha valami oly bizonyos hírei érkeznek az kapitánnak, melyre derekason insurgálniok kell. olyankor dobot üttetvén, vagy íombitát futatván az kapitány, az nemesség is in illo casu tartozzék, mennél jobb szerrel lehet, az magunk és országunk szolgálatjára, az közönséges jóra és megmaradására felülni, és egy szívvel, lélekkel az közjónak az fizetett néppel együtt szolgálni; de minden aprólékos dologra, úgy