Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 10. 1637-1648 (Budapest, 1884)
23. fejezet: 1637-1648 - Törvények és okiratok
gunk adajának öt ezer arany forinttal való nevelése felől; melynek meg nem adásáért minemő fenyegetőzéseket és veszedelmünkre bocsátandó fegyverek declaratióját esküvésekkel is miképen coníirmálták legyen, látjuk bőségesen. Mely fenyegetőzések igen félelmesek ugyan, de az kívánság is felette igen súlyos, és hazánknak szabadságával s ezelőtti némely császároknak, az országnak erről adatott leveleivel s minden keresztyén igaz ratiókkal ellenkezők. Mindazáltal meggondolván az keresztyénségnek magok között való egyenetlen és distractióban való állopotjokat, ellenben ez hatalmas birodalomnak ugy mint az török nemzetségnek torkokban való tételét, szegény hazánknak és kiváltképen azt is, hogy az úristen, az ő igaz ítíletiből vetette az ő titkos tetszése szerént ideig szegény nemzetünket az ő igájok alá, melyet eleve látván az mi régi eleink, még midőn in statu florentiori volnának, kényszeréttetének inkább szabad akaratjok szerént, mint sem fegyverrel hajtva, az hatalmas török császár köntöséhez ragazkodni, s nekik fejet hajtani, és ajándéknak nevezeti alatt adózás alá magokat adni. Mivel azért inkább mostani állapatban kényszeréttetünk kedveket keresni, és noha tudjuk az ő telhetetlen természeteket, de még is nem annyira az 5000 aranyra való vágyódásokat, melynek megadásával az ő megelégéthetetlen kívánságokat az mint örökösön be nem tölthetjük, úgy mostani meg nem adását is veszedelmünkre való csak magános oknak nem tulajdonéthatjuk, hanem egyenesen csak subjugáltatásunkra, és az oláh országi példa szerént való oppressionkra látjuk tendálni minden igyekezeteket. Mindazáltal in hoc rerum statu, nem tarthatjuk bátorságosnak egyátaljában való denegálását ebbeli kívánságoknak, és azzal magunkat nem opponálhatjuk, s garázda kereséseket nem irritálhatjuk, veszedelmünket penig nem accelerálhatjuk. Tetszék azért minékünk, hogy követ atyánkfiainak levelekre választ tegyünk, és ő kegyelmeket szorgalmotosau megintsük, az félelemtől se ottben való lételeknek megunatkozásátúl annyira meg ne győzettessenek, hogy hazánknak szabadságtalanságával, az mi kegyelmes urunk s tanácsrendeink hire, s akaratja nélkül herteíen való ígéretekre lépjenek, sőt az ő kegyelmeknek irott leveleink mellett beküldött szép igazságinkat, az fővezérnek ő nagyságának praesentálván igen alázatosan esedezzenek, hatalmas császárunkat is méltóztassék ő nagysága engesztelni, ne terheljen bennünket ilyen dologból való parancsolatjával. Megtapasztalván penig az mi kegyelmes urunknak ez dologban is reánk terjesztett atyai gondviselését (melyet eddig is ő nagysága megcselekedett) könyörgünk azon ő nagyságának, hogy továbbra is azon fejedelmi kegyelmességét c.ontinuálja, és bölcs ítéleti szerént, instruálja ott ben
